Korán indultunk, de így futtábban lőhettem pár képet a napfelkeltéről a sok naplemente mellé. A hídról kellett csekkolnom az Everglades Nemzeti Parkot, ami nem baj, így is gyönyörű volt!
Nagyon érdekes egy hely. Mivel egy napom volt megnézni a várost, ami nem sok és a nagy távolságok miatt mindig szükség volt arra, hogy valaki A-ból B-be vigyen, ezért kicsit nehéz volt kilogisztikázni ki-mikor-hol tesz le és a másik hogyan vesz fel.
Maugli a városban... :) telefon nélkül, meg minden nélkül, de én nem vagyok az az elveszős fajta, így nem volt gond.
A vicces a dologban az, hogy a Miami éjszakát egy 80 éves bácsival (Judy papája, tipikus amerikai nagybácsi) élhettem meg.
Mivel a fiatalok randiztak, így én a Papánál töltöttem letétben az éjszakát, aki nagyon kedvesen bevitt a belvárosba egy kis feelinget magamba szívni.
Jobb kísérőm nem is akadhatott volna, hisz 37 éve itt él, egyébként pedig amerika-szerte egyike a leghíresebb bűvészeknek, akinek az éjszakai munka mellett mindig volt nappali "tisztességes" munkája is. Kevés olyan vállalkozást lehet mondani, amit leleményes magyar módjára ne próbált volna ki és ne vitt volna sikerre. Szóval az öregnek van mit mesélnie, van miről és hihetetlen frissen, értelmesen és szellemesen szórakoztatott a mintegy 3 órás városnéző utaztatás alatt.
Érdekes, hogy miket dob az élet. Nem bánom, hogy "Dóri módra" nem a szokványos, turistáskodás során ismertem meg Miamit.
Valaha az éjszaka és állítom egész Miami császára volt, így tuti infoim vannak a régmúltból.
...és egy kedves öregemberem, aki megkedvelt, vagyis majdnem van egy amerikai nagybácsim. :)
Mindeközben Melissa is csatlakozott hozzánk! A másik angyal, aki annyira érez, annyira szeretne engem az egekbe emelni.
Furcsa egy hármas vagyunk, az első amit mondanék, hogy abszolút háromszög, ahol minden körbemegy!
Nem gondoltam volna, de igenis egyenrangúan benne vagyok ebben és nyomom vissza amit és ahol tudok és fantasztikusan egészítjük ki egymást. Rengeteget kapok és tanulok tőlük, amiben pedig én vagyok jó, azt ők nagyon nagyra becsülik. Mindenki pont azt adja, amit és ahol a másiknak kell.
Ígyhát az estét 7-esben (Judy, férje, Judy öccse, Papája, egy másik nő aki tudatossággal kapcsolatban tanít, Melissa és én) töltöttük, szörnyű ezt mondanom, de kint a vízen, hajóval, a világítótoronynál naplementéztünk, majd begördültünk a frisshalas kikötőjébe (alsó kép) magunkhoz venni vacsira egy kis tenger gyümölcsét. Óh egek! Ilyen friss és finom halat, rákot még életemben nem ettem!
Ja, azt már nem is említem, hogy hazafelé beugrottunk egy katolikus templomba, ahol egy kedves ismerős énekel a miséken, mondanom sem kell, a Metropolitanban is ismerik a nevét, egy csoda a hangja és mintegy 15 millió forintos orgonán játszik a híveknek.
A mai napba még egy workshop is belefért, ismét egy betekintés, hogyan használjuk a talajt, támaszkodunk, hogy működünk, a csípőnk, medencénk milyen kapcsolatban van a gerincünkkel és a talpunkkal.
Nincs jó, vagy rossz, mindenkinek megvan a maga pillanatnyi állapota.
Nekem (is) voltak gondjaim ezt megtapasztani, mármint felismerni az én módozatomat, amire adódott is a válasz a korábbi témákból, hogy ne akarjam megoldani, megváltoztatni, mert úgysem fog menni. Vagyis az semmiképpen nem lesz a számomra megfelelő. Elég ha észreveszem mi történik, elfogadom és hagyom, hogy a testem, az agyam tegye meg a finomhangolást.
Így lett. Ez nem azt jelenti, hogy mostantól átkapcsolódtam és ami eddig nem megfelelően működött a csípőmben, ezután istenien fog.
De megvan, elcsíptem, így már bármikor meg tudom változtatni, amikor csak akarom! Hát nem szuper?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése