Dóra a felfedező

Ismeritek azt a mesét? Akik gyerekesek biztosan. Hát megkezdődött a kaland. Mind kívül, mind magamban.

Egyszercsak felbukkantak a flamingók, pelikánok a strandon, teknősök, halak, ráják a vízben.

Turistáskodtam Key Westen, ahova az öreg Hemingway is költözött, volt esze!

Mintha egy mesevilágba csöppentem volna, ami nem mellesleg a paradicsom közepén van. Kikötők és kényelmesen szűk utcák mindenhol, ahol minden üzlet ajtaja, ablaka (talán az nincs is nekik), az éttermek nyitva vannak, mindenhonnan kiszűrődik valami, vagy a finom sütik illata (a képen a kezemben az ISSSTENI és méltán híres key lime pie maradványa látható), vagy a country zene, na leírni nem lehet.

Itt túristáskodtam. Nincs mese.

Még visszatérünk, mert állítólag a legnagyobb látványosság a naplemente egy bizonyos térről, alig várom.

Aztán. Judy és én kitaláltuk, hogy csinálunk egy kisebb kampányt az ittlétemről a Facebook oldalán. Izgi. Ha érdekel Titeket esetleg Judy Greenman Natural pain relief coach néven találjátok az oldalt. (De ez annyira nem is fontos... :))

Egy fél napot töltöttem a vízen, körbe-körbe Jetskivel a környező partokon. Sikoltoztam miközben vezettem. Életemben először könnyűbúvárkodtam is, hogy az óceán(omhoz) még közelebb kerülhessek. Barna vagyok és mindig sós, ezen kívül a hajam merő egyben álló köteg, mert nincs ideje megpihenni a sok vizes élmény között. Hajmosás, friss, szálló haj, felejtsd el.

Asszem ez leírhatatlan szintén. Ha ez számít, miközben átéltem mindezt gondoltam Rátok, tényleg nem szeretném ezeket csak magamnak, bárcsak megoszthatnám élőben is veletek...

A belső munka? Judyval kézenfogva és egyedül is, mind egy-egy újabb hihetetlen élmény. Mikor idejöttem csak sejtettem, visszaemlékezve a repülőn megérzett és megfogalmazott gondolatokra, hogy valami extra, különleges fog történni. Na ez itt mind felülmúlta az összes várakozásomat, bátornak és talán túlontúl kalandvágyónak bizonyulok.

Ma részt vettem egy 'kezelésen', amely a vízben zajlott, használva a súlytalanság, maximális ellazulás adta lehetőségeket, nem mellesleg az óceán energiáit, mindezeket a test, a lélek blokkjainak kioldására.

Ismét egy finom, kíméletes megközelítése a testünkben, génjeinkben, csontozatunkban hordozott mindenféle dolgoknak, mely által közelebb kerülhetünk önmagunkhoz. Köszönöm, hogy mindez megadatott.
És tudod mit? Amikor van benned egy kis rossz érzés, hunyd be a szemed, állj a két lábadon, érezd a talajd, szippants egy mélyet és képzeld el, hogy van valahol egy óceán, nem is kicsi, ahonnan merítve, amin keresztül egy magyar csaj küldi Neked a jót, hátha érzed, végülis a víz bennünk is ott van.

Jógáztam is. Eddig egyszer. Igaz, hogy egy házban, aminek az emeleti szobájában volt az óra, kilátással az óceánra, de maga az élmény? Nem ítélkezem, lehet hogy túl sokat vártam, inkább azt mondanám: más. Lehet, sőt biztos, hogy a helyi hölgyek számára megfelelő. De miközben "jógáztunk", az jutott az eszembe, hogy az amerikaiak imádják a sok hűhó semmiért formát. Mi, európaiak ha csinálunk valamit, abba valóban belemegyünk, átszellemülünk, az már más kérdés, hogy megy-e vagy sem. Ők megveszik hozzá a szükségesnél több cuccost, óriás körülményes módon odajutnak, hogy csinálják, de ott valahogy nem mennek úgy bele.

Bocsánat, hogy ezt mondom, imádom őket tényleg, teljes szívemből, a belső munka velük csodás, úgy figyelnek a másikra, ahogy senki, szeretnek, jófejek, de nagyon felületesek (mintahogy én is :)) dolgokban. Ez ma egy felületes jóga volt, próbáltam átszellemülni, de nem lehetett, mert a sztorizgatás elvitte a figyelmem. Nem rosszabb, mások élvezték, én pihentem, holnap megcsinálok a szobámban egy kemény másfér órát és kész. Szeretem őket. Pont.

Álomból valóság

Ma először mertem elhinni, vagyis érezni, hogy köszi, testtel, lélekkel itt vagyok...

Ez többnyire Judy kezelésének is köszönhető. Nehéz most bármit is írnom erről, mert nagyon személyes, belső dolgok ezek és nem nagyon tudok eltávolodni tőle, de megpróbálom érzékeltetni mi is történt.

Sok-sok egyszerű, de mégis nehezen megválaszolható kérdés után, amikoris előálltam és felsorakoztattam a jelenlegi (testi) problémáimat, hogy hogyan érzem magam az adott pillanatban a testemben, egy olyan komplex kezelést kaptam, ami alatt nyilvánvalóvá vált, hol és milyen mértékben tárolom ezeket, mely részem nem képes kommunikálni a többivel, vagy éppen hogyan szeparálódik el a többitől.

Judy ilyenkor leginkább a masszázsra emlékeztető fogásokkal mutatja meg, vagyis tanítja az agyunknak milyen az az állapot, érzet, amikor ez mind nincs, csakis a könnyed, összehangolt mozgás, amelyben a csontok, az izmok, inak végzik a maguk dolgát, se többet, se kevesebbet, ezek a kis piszok "gócok" pedig kioldódnak, kiengednek.

Lehet, hogy viccesen, vagy érthetetlenül hangzik, de beláthatjuk, hogy ideális esetben ha becsukjuk a szemünket, az egész testünket, mindent ami a bőrünk alatt van egyformán érzünk.  A hansúly itt a mindenen van! Ez nem olyan egyszerű.

Ezt úgy kell elképzelni, mintha szkennerrel végigpásztáznánk magunkat, hol lenne erősebb a fény, vagy  a jel, és hol maradna ki, vagy halványodna el az érzés.

Épp ma mondta, hogy az egész sztorink bennünk van, közelebb, mint gondolnánk, ott hordozzuk a testünkben.

Még azt is, amit próbálunk magunk elől titkolni. Persze egy ideig, vagy akár évekig be tudjuk csapni magunkat, de a test nem hazudik.

Ha van valaki, aki kívülről ezt megmacerálja és felszínre hozza, az a legjobb, de akkor kezdődik csak a saját feladat, hogy mit kezdünk mindezzel, visszatesszük-e a fiókba, vagy megnézzük közelebbről.

Persze azért a belső utakon kívül máshol is jártam, például a strandomon ismét (már kineveztem sajátomnak), valamint abban az üzletben, amit horgászboltnak nevezni egyszerűen lehetetlen, mert köszönőviszonyban sincs nemhogy az általunk elképzelt horgászbolttal, de bármilyen kreatív, luxus ruhaüzlettel sem. Szerintem nincs párja a világon. Elég az hozzá, hogy a tulajdonos bácsi Bush elnöknek szervezett horgászatokat, majd később csakis Ő szállíthatta neki a szükséges felszereléseket.

Hogy mi szükség van az üzleten belül egy tengert imitáló, élő akváriumra, egy üveg liftre, egy hajóroncsra és egy kikötői házra, valamint egy míves fakapura nem tudom, de a szavam elállt, hogy minden apró részletre figyeltek és szerintem csilliárdokért olyanra rendezték be, amit csak a képzeletük kívánt.

A naplementés fotó még a tegnapi futás helyszínén készült.

Végtelenül előre

Az első teljes napomon délelőtt megismerkedtem a házzal, amire nem volt alkalmam eddig, mivel éjjel érkeztünk haza.

Aztán haladéktalanul meg kellett látogatnom az óceánt. Kicsit furcsán éreztem magam amikor felvettem a fürdőruhát, de hajrá.

Kölcsönkapott, rozoga bicoval levágtattam a pár percre lévő strandra és már gázoltam is bele. Megint az első gondoltatot kell, hogy elmeséljem, amikor először mosta a lábam a víz...

"Ez most komoly?, "Lehet ez?" Finom, selymesen meleg és alig sós. Nem akartam elhinni még mindig, hogy tényleg itt vagyok, hogy ez velem történik.

A mai sport adag teljesítéseképp Judyval elmentünk futni az itteni Margitszigetre, ami szintén nagyon jó, de egy kicsit más...

Szándékosan nem használom a szebb, vagy jobb kifejezést, attól, hogy itt az embereknek ez jutott, a mi Margitunknak is megvan a maga varázsa és még recortán is van, itt meg csak egy beton gyalogos-híd.

Nem mondom, különleges érzés a naplementével szemben futni, amely az óceán fölött ívelő, teljesen végtelen, szögegyenes utad végén található. A horizont fogalma és látványa itt bekúszott az agyamba. Íme egy video a sok közül, mint utólag kiderült nagyon híres a 7mile bridge.

http://youtu.be/kR3XO99Df9U

Két jógatanárral is megismerkedtem, meg pár helyi "Asszonykával", akik mind illatosak, szépek, kedvesek és boldogok attól, hogy megölelhetik egymást vagy egy vadidegen csajt a sohanemhallott országból. Egytől-egyig mindegyik örömmel fogadott, még a bolti eladó is.

Na ettől olyan kellemes Amerika, ettől mosolygok első pillanattól, mert nem elég csak a látvány, hogy olyan, mint amit eddig csak a TV-ben nézhettem, de harapni lehet a boldogságot. Sokaknak pont ettől mű, de én inkább elhiszem, hogy igaz és hagyom, hogy hasson rám, mi több átveszem!

Nem hinném, hogy mindenki az országimázs miatt játszaná meg magát.

A sirályok hangja pedig a strandon, mintha csak a Balatonnál lettem volna! :)

Miamiból jelentkezem!

A poszt 6órával ezelőtt íródott, de valamiért nem sikerült a közzétetel...

Bocsánat megint a felkiáltójeles címért, de egyenlőre nem tudom levetkőzni és máshogy érzékeltetni az izgatottságomat és a felfokozott hangulatomat.

A blogolásban az a jó, hogy mindig a pillanatnyi (legalábbis nálam) állapot, gondolat nyer érvényt, hiába is terveztem el már párszor miről is fog szólni majd a második poszt.

Egyébként nagy köszönet és hála, mivel az első bejegyzésemnek akkora sikere (látogatottsága) volt, amelyet álmomban sem mertem remélni. Szuperek vagytok mind! :)

Vagy az összes barátom legalább 8x töltötte le az oldalt... :P

Hihetetlenül örülök és ígérem, mindent, de mindent megpróbálok "hazaküldeni" Nektek, a szavaimon keresztül, aztán pedig úgysem menekültök majd a jógaóráimon... :)

Hopp, szinte egy nyusziugrással találtam magam mintegy 7500 km-re.

A gépből néztem ahogy megjelenik Florida partja és a "Megérdemlem én ezt?? Micsoda kalandjaim lesznek itt..." és hasonló gondolatok cikáztak a fejemben.

Amikor először megcsapott még a gépben állva a "Miami heat" hát kicsit hátra hőköltem, alig kaptam levegőt, a páratartalom nem az, amit mi Európaiak megszoktunk.

Na nem panaszkodom, eszemben sincs, mert a ruházatomat mindjárt a parkolóban nyáriasítottam.

Zokni le, alsó trikó levesz, kiskabát elcsomagol jó mélyre, napszemüveg elő.

Jó szokásomhoz híven azonnal belecsöppentem a körforgásra, pár órája érkeztem, de már autót szereltem, vezetek és épp egy kórházban ülök. Nem kell megijedni nem velem van a probléma, csak bejöttünk meglátogatni valakit és közben adódtak a dolgok.

Nagyobb autók, mint kellene, fogyasztó társadalom, rohanó városok, ez Amerika, de Florida azért picit más, mindenhol a víz, a strandok, medencék, ami kéznél van, bárhova megy az ember.

Helló, ezek az emberek nem tudják, hogy a nyaralásukban töltik az életüket!

Az itteni és otthoni kórházakról most nem kezdenék bele egy összehasonlító beszámolóba, legyen elég a csatolt kép a bejárat melletti kilátásról.

Holnap csekkolom a közeli strandot és ha minden igaz este már jógázni is megyek.

Minden jót odahaza Nektek! Remélem érzitek, hogy gondolok Rátok! :)

Első bejegyzés!

Kedves Olvasó,

köszönöm, hogy jöttél, valószínűleg már találkoztunk valahol, de ha nem, akkor is örülök, hogy itt vagy.

Az ember nem tudja, hogy az útja (élete, utazása, mindennapjai) során kivel és miért kapcsolódik össze, akár egy összenézés erejéig, akár hosszabb időre. Az viszont biztos, hogy mindegyik hat rá, alakítja a sorsát, inspirálja, tovább mozdítja valamerre.

Én őszintén nem tudom mi vezetett engem idáig, hogy ma az USÁba utazom, csak úgy hirtelen, ahol két Angyal vár rám és az elkövetkezendő hat hétben tanítanak, mutatnak, érzékeltetnek, fejlesztenek.

Mindezt megpróbálom meghálálni a sorsnak egy-egy értékes írással.

Bemutatom Őket, Judyt és Melissát, akikről biztos még sok szó fog esni.

Judy (barna) Feldenkrais tanár, Integrated Awareness otató, Cortical Field Re-education coach és egy olyan csodálatos valaki, akinek az élete abból áll, hogy a miami házukban, ahol családjával él, sok-sok embernek mutatta már meg, Ő miért és hogyan van itt a világban. Mindezt a testükön keresztül.

Senki ne érezze magát rosszul, ha a fenti angol kifejezések hallatán kérdően felhúzza a szemöldökét, hogy mik is ezek. Odakint rengeteg (itthon is, de kint annál is több) mozgásos módszer, testtudattal operáló, azon keresztül fejlesztő tréning és miegymás létezik, Judy ezeket választotta, velük dolgozik és egy nagy adag inspirációból.

Melissa fizioterapeuta és szintén CFR coach, olyan keze van, amiről majd még itt mesélek, de egy külön bejegyzésben.

Ő is általában otthon rendel, csak Ő a másik parton, Los Angelesben él.

Együtt egyébként járják is az egész világot, tanfolyamokat tartanak, így keveredtek Magyarországra is idén nyáron.

Az Ő közös történetük tavaly kezdődött, amiben egyszeriben én is benne találtam magamat és alig egy hét leforgása alatt már kész volt a terv, hogy nekem mikor-hol-mit kell tapasztalni, ha majd megyek hozzájuk.

Azért sok jógaórát is szeretnék látogatni, ha már ott vagyok, megnézem és nem fogom az élményeimet arról sem magamban tartani.

Akkor hát ma utazás, holnap érkezés, napsütés, tenger, jövök!