Hiányzott az írás, a blog és Ti, szó se róla, de az események elragadtak hazaérkezésem, az évindulás után és főleg úgy, hogy nem volt szabad kapacitásom közben írni.
Persze sok-sok minden történt, jó és rossz, de mindez bennem úgy zajlott, hogy inkább befelé figyeltem.
Érdekes az élet. Dehát ezt tudjuk. Ha most magamba nézek, egész más lettem. Más dolgok foglalkoztatnak, a "problémáim" is megváltoztak az öt hónappal ezelőtti önmagamhoz képest.
Egyedülálló nőből, társas lény lettem és ezáltal a fejemben, a testemben sok minden eltűnt és helyette új dolgok költöztek, szóval a dolog zajlik...
Hogyan tud változni az élet?!
Az apropóm, hogy újra ipadet ragadok, ismét egy utazás, melynek oka és célja az előzöekben megismertetett világjárást motiváló Judy.
Folytatódik a közös munka az én szakmai és egyéni fejlődésemben, valamint lehetőség adódott meglátogatni egy olyan országot, amelyben még sosem jártam.
Spanyolország jövök! ...annakis ismét a déli részét célzom meg, Malagát.
Judy meghívott tanárként fog tartani egy hetes kurzust Malaga közelében, egy csodálatos egészségközpontban, én pedig segítek, tanulok, tapasztalok. Köszönöm, megint.
Időközben magamat is majdnem terapeutának hívhatom, ha még csak kicsinek is, de az amerikában elkezdett sárga utat idehaza folytatva, a szívem és a megérzésem után haladtam tovább.
Elvégeztem egy-két tanfolyamot, mely után Craniosacralis terapeuta leszek, majd ha levizsgáztam.
Ne próbálja meg senki kimondani, elég az hozzá, hogy a testben manuálterápiás módszerrel végzünk vizsgálatot, oldást, segítést, elengedést, miegymást, mint utóbb kiderült, odakint én is több ízben kaptam ilyet, csak akkor még nem tudtam, hogy mit és betettem a CFR-Judy ernyő alá.
Szóval a kapcsolatom az emberi testtel, ismereteim és elképzelésem a "dolgok" működéséről egyfolytában változnak és változtak, csak kapkodtam a fejem néha, amikor bizonyos tapasztalások történtek a kezem alatt, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre jutottam az érzékelésben.
Már nem is tudom, mit tudtam eddig, akarom mondani semmit nem tudtam, de akkor miket gondoltam, mert kérem a test, az ember, az agy márpedig egy csoda és ezt tessék jól megjegyezni, emlékezetbe vésni.
Kifelé élünk, hajszoljuk a gondolatainkat, majd azok után az eseményeket, menekülünk valami elől, vagy csak félünk a semmitől, biztonságot akarunk.
Pedig a nagy történések, a mindennapi csodák bennünk zajlanak, a testünk legapróbb részleteiben, ráadásul fogalmunk sincs a lehetőségeinkről, amiket már miniatür törődéssel, ráhangolódással, odafigyeléssel kiaknázhatnánk.
Mielőtt alámerülnék ennek a fantasztikus és soha véget nem érő megismerésnek a leírásába, lépjünk vissza a jelenbe, hogy miért is vagyok ismét repülőn, a jól bejáratott kis bőröndömmel, a már szinte megszokottá vált utazási teendők sokasága után.
Abban a megtisztelő feladatban részesülhetek, hogy az egy hetes "életmegváltoztató egészség-kurzus" -ezt a nevet én adtam neki- alatt Judy tanársegédje lehetek, aki ott van, ahol szükség van rá, azt adja, amit a helyzet épp megkíván, megteremti a feltételeit, hogy 11 ember, aki részt vesz a tanfolyamon, a saját fejlődésében előrébb, beljebb juthasson.
Terápia számomra is, nem kérdés.
Úgyhogy amiért újra bekopogtatok Hozzád, annak ez az oka, hátha megint találunk valami közös pontot, ami mindkettőnket szórakoztat.
Köszönöm, ha ismét részese leszel az élményeimnek.
Ígérem, Dóra, a felfedező nem áll le és nem felejtkezik meg Rólad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése