Először is most itt este 9 és az utcáról még mindig ijesztő zajok szűrődnek be. Ezt úgy kell érteni, hogy tényleg ijesztőek, mivel a szomszéd, akiről már írtam korábban, valóban komolyan vette és odatette magát! A kisházból, amit a garázsa elé épített, füst és trillerbe illő zajok szűrődnek ki, az egész környék zeng a kísértethangoktól, sikoltozásoktól.
A gyerekek és a felnőttek is kígyózó sorokban állnak, hogy bejuthassanak, fogalmam sincs mi történik odabenn, de biztos valami borzalmasan horrorisztikus meglepetés...
A háziak kb 7 óra óta kint ülnek a bejárat előtt, mivel belefáradtak az ajtónyitogatásba, jelmezbe öltözve osztogatják a cukorkákat.
Én is kimerészkedtem, körbenéztem a környező utcákon és nem hittem el!
Van itt erkélyen, pianinon játszó drakula, garázsból koncentet adó házaspár, óriásgrizzli a szobaablakban, füstfelhőbe burkolózva.
Én még ilyet nem láttam, hogy ünnep, vagy miféle mulatság van, emberek tömkelege az utcán, felnőttek, gyerekek, beöltözve, Halottak Napján, kérem!? "Happy Halloween"!?
Én csak nevetek az egészen, mert látom a híreket otthonról, a nagy tökösködéseket, a tökös vicceket, meg a felháborodást, hogy megint milyen egy hülye amerikai ünnep, amit mi, magyarok nem akarunk és akkorsem ismerünk el és akkoris, meg bezzeg...
Közben ugyanúgy megtesszük otthon a magunkét, elseje előtt tököt faragunk, akár beöltözünk, számtalan képet láttam a Facebookon a Halloween bulikról és ez így rendben is van.
Persze, nekem is furcsa ez az egész, nem mondom, hogy maximálisan tudtam vele azonosulni, de mindegy is, mert amikor megláttam a millió, igazán izgatott gyerekarcot, amilyet kb 6 éves koromból, a húsvéti locsolások óta nem tapasztaltam, hát akkor elengedtem minden ítéletemet.
Mindenki ünnepeljen, vagy emlékkezzen úgy, ahogy gondolja. Tartson mindenki egyedi Halloweent, vagy Halottak Napját és ha akarja nevezze el Pityipalkó Ünnepnek. Nem mindegy?
Valaki például kimondottan szeret temetőbe járni. Az ottani hangulat kedves a lelkének, megnyugtatja.
Tudjátok mit? Elmondom, hogy még az itteni szülők is élvezték, pedig Nekik is megvan ám a véleményük, hogy Ők mennyire csak ki vannak aknázva a cukorkagyártók által. Pfff. Asszem nyoma sem maradt az 5x1,6 kg-os zsáknyinak és nem mindet a "trick or treat"-elők vitték el...
Teniszezni is eljutottam végre, hódolhattam az otthoni szenvedélyemnek! Először játszottam kemény pályán, egy kedves amerikai nővel.
Amúgy, lehet ez lenne az utolsó posztom. De nem az. Az én utam itt még nem ér véget, hohó, mi több, tán csak most kezdődik igazán! Én örülök, remélem Ti is! :)
Holnap még sok-sok CFR munkával lezárom a kaliforniai fejezetet, Melissával vagy 3-4 óránk lesz. Hú, rengeteget tanultam Tőle és ma kipróbáltuk, hogy Ő volt az asztalon és én kezeltem! (Szeretnék kitalálni e-helyett egy másik szót, mert furin hangzik és nem is az.) Persze csak egy kis ízelítőre futotta, idő hiányában, de imádtam! Azt mondta, Ő is.
Aztán irány vissza a nyárba, eleget fagyoskodtam itt a 25 fokban! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése