Eleve számunkra, európai (vagy magyar nemtudom) embereknek az amerikai szolgáltatások színvonala felfoghatatlan. Pedig nincs benne nagy ördöngösség, legalapabb dolgok kellenek hozzá és már kész is:
1. szeresd amit csinálsz, amiért a nap végén pénzt kapsz
2. az a másik szörny, aki jön hozzád, enni, inni, vásárolni, abból élsz, az hagyja ott nálad a pénzét, így
ha ő jól érzi magát nálad, te mindent megteszel érte, valószínűleg visszatér majd, vagy legalábbis jó
élménnyel távozik, ami a te javadra válik
3. ha annak a szerencsétlennek problémája adódna a termékeddel, vagy a szolgáltatásoddal, az nem
személyesen ellened, vagy az anyukád ellen szól, nem kell feltétlenül személyes támadásnak venni.
vedd a második pont utolsó részét, ide is szintén igaz.
4. ha a másiknak jó, az valószínűleg előbb-utóbb neked is jó lesz, előbb, mintha mindenkinek szar
csak egy párat említek, ami így hirtelen az eszembe jutott.
Én ezért (is) szerettem első pillanattól itt lenni. Egyébként én élvezem, hogy minden szervezett, aprólékosan megtervezett és az emberek a legjobb értelemben vett birkaként tudnak idomulni a helyzetekhez, azt teszik, amit "mondtak" nekik, jól viselkednek, nem akarnak megfejteni és mindenkinél okosabbak lenni.
Csak egy gyors példa, a reptéren, a lövöldözés másnapján a Virgin America utasok (voltunk pár százan) akármennyit képesek voltak várni, akárhova terelték őket/minket, ha egyesével kellett sorbaállni, kivárták, nem tolongtak, inkább kilóméter hosszan felsorakoztak. Amúgy ettől hihetetlen gyorsan és gördülékenyen működött minden.
Csak szerintem mi máshogy vagyunk szocializálva, de nem hinném, hogy a dominó elv alapján ne jutnánk el mi is ide, ha többen így csinálnák, ne tanulnánk meg, szépen, lassan, hogy így is lehet...
Mindenesetre én elkezdem! :)
Erről mesélek el egy történetet, ami egyébként történelmi pillanat volt számomra, mivel életemben asszem először intézkedtem hosszasan egyedül, telefonon ideát.
Az Apple ügyfélszolgálatot kellett felhívnom, Judy gépén volt egy megoldandó probléma...
A robot itt egy kedves férfihang, akivel jelen esetben nem tone üzemmódban kell a billentyűzettel pötyögni, hanem hangfelismerő, így rendesen beszélni kell hozzá. Majd eljutottam a szintén kedves hangú férfihoz az ügyfélkezelésnél, amit először észre sem vettem, mert azt hittem még mindig a robot kérdez. Végül, idézem:
"üdvözlöm, kedves Judy ezen a szép napon, miben segíthetek?"
elmondom a problémámat, kérdezem jó helyen járok-e, ő tud-e segíteni?-nem vagyok biztos benne, hogy a sok robot után a jó helyen lyukadtam ki
"Persze Judy, a legjobb helyen van, megoldjuk a problémát. Először is nagyon sajnálom és megértem, hogy idegesítő lehet, hogy munka közben fennakadás történt és fennáll ez a probléma. Elnézést"
kérdezem ok, akkor meg tudjuk oldani, most?-türelmetlenkedem
"persze, azonnal nekiállunk! Rendben Judy, mit lát most a képernyőn? csukjon be minden ablakot, amit így és így kell..."
köszi, megvagyok, térjünk a tárgyra
"szóval a probléma a következő.... ugye, jól értettem?"
Igen
"itt és itt, legyen kedves ezt és ezt megnyomni, akkor ezt és ezt látja, ugye?"
Igen
"Szuper, gratulálok, jól haladunk!"-mosolyog a telefonba
Akkor most mit tegyek?
"egy perc türelmét kérem és már mondom is. ezt és ezt írja ide és ide. akkor ez történt, ugye?"
Igen
"nézzük meg, hogy a probléma még mindig fennáll-e"
Nem, megszűnt! -örvendezek
"hát ez szuper, milyen jók voltunk együtt, ugye? nem is gondoltam, hogy ilyen jól fog menni, olyan, mintha csoda történt volna, nem? nagyon örülök!"
én is!
"segíthetek még valamiben?"
köszönöm, nem!
"örülök, hogy segíthettem, ha bármi problémája adódna, csak hívjon minket nyugodtan! öröm volt önnel dolgozni, legyen szép a napja és vigyázzon magára" -mondja kedvesen, mintha csak a nagyim mondaná
köszönöm, számomra volt az öröm, legyen szép a napja-mondom elolvadva, mosolyogva
tapasztalatból tudom, hogy ha kell, órákon át ugyanilyen türelmesek, kedvesek. Gondolom, hogy az Apple különösen élen jár ebben, de a többi szolgáltatás is messze meghaladja a miénket, elég ha csak a vendéglátásról beszélünk.
...hát ennyi a történet, kicsit vicces, de igazából rengeteget számít!! Meggyőződésem, hogy az ország sorsa jobbá válhatna!
Léci, kezdjük el... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése