Ugyanaz történik, csak a vízen és kiépített pálya, illetve lelátók nélkül. Nagy volt az izgalom a helyiek körében, mivel a Superboat Világbajnokság e-hétvégi állomása itt volt Key Westen, ami nincs messze Marathontól, ahol lakom jelenleg.
Gyakran járunk oda, az a legdélebbi csücske az összes szigetnek, nem mellesleg egész Észak-Amerikának is. Ez az a hely, amiről még idelátogató ifjú-koromban írtam, ott lakott Hemingway...
Mindamellett, hogy gyönyörű és nagyon hangulatos kisváros, maximális turista központ.
Hát még ilyenkor!
Gyűlnek a csapatok, edzenek a pilóták, helikopterek pásztázzák a vizet, az időjárást, érkeznek a nézők, média-közvetítések és VIP bulik a luxusjachtokon.
Én még ilyet egyébként testközelből nem láttam. A pénz, mint korlátozó tényező nem létezik, sem a csapatok (akik egyébként ha jól vettem csilliárdos magánemberek drága hobbival), sem a versenyzők számára.
Mindent a szórakozásért, a luxus fitogtatásáért, a határok feszegetésért. De nincs határ!
Amit ebben a kategóriában el lehet képzelni.
Miközben sétálgattam a kikötőben a millió dolláros hajócsodák és tulajdonosaik, valamint azok társasága között, egy pillanatra megpróbáltam beleélni magam, mi lenne, ha én az egyikük volnék, nekem is szabad bejárásom lenne az egyik, átszámolva többmilliárdos jachtra. Eljátszottam az érzéssel. Megnéztem, milyen energiák áradnak belőlem, ha minden szabad, nincsenek korlátok.
Valamiért rögvest az ötlött a fejembe, hogy micsoda boldogság az nekem, hogy itt vagyok, könnyedén, természetesen, élvezem a mindennapokat és kapom így is a csoda élményeket?!
Nem volt különbség! A MOST megtapasztalásának egy újabb módja ez. Csak éreztem, hogy ki vagyok és az úgy jó, ahogy van! És ha el akarnám érni a csilliárdos világot, bizonyosan ott lennék, de inkább most ez vagyok... (most mondjam? mert ez az én Utam :))
Mutatok pár képet a versenyről és a környezetről.
Mostanában különösen figyelek arra, hogy mit eszem. Rájöttem, ha már itt vagyok és megtehetem, hogy akár mindennap halat, vagy rákot eszem, kihasználom, mintegy wellness üzemmódba kapcsoltam a szervezetem.
Azóta sem fogom fel, mennyire természetes itt, hogy amit a víz ad, megesszük, azok pedig isteni finom, egészséges dolgok.
A reggelim minden nap egy jó nagy turmix, amibe ügyelek, hogy kerüljön valami zöld, mint spenót, kel, zeller, vagy uborka (vagy ezek mind), kókusz-valami (olaj, vagy szárított kókusz), gyömbér és chia mag vagy lenmag és végül gyümölcs, hogy édes legyen. Fantasztikus! Délig nem is kell semmi más.
Fehérje gyanánt eszem egy szeletet a csomagoltakból, teljesen egyszerű itt beszerezni a legkülönfélébb változatokat.
A futást és a jógát, valamint az úszást is beiktatom a mindennapjaimba. Valamelyiket, ahogy az időjárás engedi, mivel ez a november elég esős, viharos eddig. A víz még mindig csodás, ha bele tudok menni.
Szóval, élem a "vidéki" életet.
Nem egyszerű megélhetést találni, kiderült, hogy ide akar jönni mindenki lakni, főleg most, hogy itt a hideg "odafent" a szárazföldön.
Szerencsés egy példány vagyok, hogy pont ide sodort az élet, tudom! :)
Új barátaim, mi több, szerelmeim vannak. Mindjárt két fiú. A hétvégén elvállaltam őket kutya-szittelésre, mivel egyikük még 6 hetes, másikuk is csak két éves, a gazdájuk pedig elutazott egy napra.
Gyönyörű, szívmelengető, de mit mondjak, fárasztó egy nap volt! Próbáltam a legkisebb fennakadással kezelni a wc dolgot, hogy elkerüljem a szönyegek és egyéb berendezések sérüléseit. Ja és hogy ne veszítsem el a kicsit, vagy ne lépjek rá!
Annyira tündéri, hogy nem hinnétek el! Elemes minikutya. Fél óránként kimerül, akkor akárhol is van, suny egyet, majd felébred és azon nyomban rohan, kekeckedik újra.
Jöjjön a napunk képekben.
Igen, ott a fehér dobozban az a mini, amíg átszállítmányoztam őket egyik helyről a másikra. Gyerekülés kutyiknak.
Kedveseim, remélem odahaza minden szupi. Ez az én képeslapom Nektek, köszönöm, hogy velem Vagytok! Puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése