A héten nem sok minden érdekes történt, elég rossz az idő (azt mondják túl kell vészelni, ez a "tél"), így a házban töltöm a napjaim nagy részét, Judyval papírmunkázunk.
Imádlak Titeket és természetesen minden nap gondolok Rátok! De van ilyen, nem volt mit írnom... :)
Azért mutatok így hirtelen egy jófajta desszertet. Nem akarom tudni, hány kalória volt benne, szerencsére csak a felét ettem, de nem bírtam kihagyni.
Sült key lime pie, amit Key Westen pálcikáról ettem. Ez most még külön be van csomagolva egy ropogós tésztába, valami krémes, fahéjas szósszal leöntve... hmmm! :)
Itt megáll az élet, ha ilyen az idő. A halász- és turistahajók nem tudnak kimenni a vízre a viharos szél miatt, az összes étterem szinte nyitott, így ha esik, vagy nincs túl meleg, az emberek nem nagyon mozdulnak ki.
Ha egy pillanatra előbújik a nap, máris mindenki a vizen van. Úgyhogy a pálmafák és a trópusi hangulat most leginkább a fák súgásában és a hirtelen jött nagy esőkben kimerülnek.
Hagy számoljak be egy bizonyos változásról viszont, amit mostanában észrevettem, a jóga gyakorlásom során, amit egy ideje minden nap űzök.
Mindigis tudtam, hogy csinálom, csinálom, de valami nem az igazi, nincs rendben.
Testtudatnak sem voltam soha híján, de csak megállapítottam, nem tudtam mit tegyek az észleléseimmel.
Éreztem, hogy a testem nincs a megfelelő balanszban. Úgy értem, hogy az egyik oldalam erősebb, mint a másik, a törzs- és lábizmaim sem a megfelelő arányban viselik a testem súlyát.
Tudtam, hogy valamit többet használok a kelleténél, olyan izmok dominálnak, amelyek nem feltétlenül szükségesek ilyen mértékben.
Egy-egy póznál így hiába tartom, nem arra támaszkodom, amire ideális esetben kellene.
Ennek megfelelően, például a fekvőtámasz elvégzésekor csak rálapátolok az izmok kiegyensúlyozatlanságára, mivel a négy támaszpont nem egyenletesen viseli a terhet. Ezen kívül persze rengeteg következménye van a fentieknek. Többek között a vállam is ezért fájt.
Kénytelen voltam visszább lépni, elvenni az intenzitásból (na ez például nagyon nem jellemző rám), mindezt a tudatosság javára, így azon nyomban észreveszem hol az a pont, amikor kompenzálok, bekapcsolódik valami, aminek nem ott és nem akkor van helye.
(Széljegyzetbe megjegyzem: ha ezeket a sorokat visszaolvasod és nem tudod, hogy a jógáról, vagy testtartásról beszélek mire gondolsz? Olyan, mintha az életemről mesélnék... Ez a CFR alapja, ezért nemcsak a mozgásról van szó, amikor a földön fekve tapasztalunk egy órán)
Mit találtam ki, lehetséges megoldásként?
Játszom a lehetőségeimmel jóga közben és inkább arra figyelek, mit tudok másképp csinálni, hogy közben a végeredmény, a testhelyzet ugyanaz maradjon?
Újabban bevezettem a kézállás, illetve a fejjel lefelé pózok sűrítését. Lehet, hogy ha kipróbálom, hogy a kezemen tartom inkább a testsúlyom, az agyam majd máshogy reagál? Kitalálja, hogy ideális a helyezkedés, a csontozat és izommunka aránya? Ja, nem mellesleg én is más perspektívából látom meg a világot, tapasztalom meg a testemet. Komolyan, ez nem vicc. Így működik.
Kb egy hét alatt az izomtónusom már megváltozott, alakult, kvázi megpihen ami megteheti.
Félig "magától", a mozgásszervi művelődéstől, félig a magamban tudatosított és kikisérletezett változatoktól.
Ez egy vicces kép, de való igaz! (Mennék jógázni, de nem vagyok elég laza... Ezért jössz jógázni!)
Holnap megyek egy Nascar versenyre. Nagyon várom! Idén voltam először a Forma 1-en is, így 2013-ban letudom a nagy falatokat, gyorsaság tekintetében. Remélem egyszer belülről, egy versenyautóból is megtapasztalhatom a száguldást, minden vágyam lenne!
Amúgy meg a szervezkedéssel sosem állok le, az életem ismét spontán, két nap alatt hozott fordulatot, hamarosan elmondom mi is lett a végkifejlet... ;) De annyit elöljáróban, hogy sose add fel a megérzéseidet és ha súg valamit a szíved, tedd meg! Nekem eddig a legjobb dolgok (mint például ez a blog is) egy-egy ilyen sugallatból születtek.
Kicsit nehéz rányomni az enterre, hogy "tényleg, valóban ezt akarom?", de meg kell adni az esélyt a dolgoknak. Ha tétlenül ülsz, vagy robot módjára telnek a mindennapok és közben csak várod a csodát, vagy panaszkodsz, nem teszed meg ami a legfontosabb: vállalni a kockázatot és eljátszani az élet adta lehetőségekkel. Hiszen a Te életed, a Te időd! Nem adja vissza senki a kihagyott lehetőségeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése