Továbbra is Audrey számomra a legmeghatóbb, amilyen fegyelemmel, elszántsággal, bátorsággal és nyitottsággal végzi a gyakorlatokat, 90 évesen, sokszor kemény akadályokat legyőzve magában.
Egyébként ha bárki azt gondolná, hogy Audrey többet tud a CFR-ról, vagy arról, ami itt törtenik, mint mondjuk Ti, odahaza, téved.
Megállapítottam, hogy a bölcsessége, valami belülről vezette ide, mert bár sokszor számára félelmetes mozdulatok árán, de a végén mégis pozitív élmenyekkel, fizikai állapotában előrelépésekkel távozik innen. Átlépi a határait, holott nem is ezért jött ide.
Azt hiszem, a legjobb, ami számunkra létezhet, akkor következik be, amikor egyáltalán nem értjük mi-miért történik velünk.
Sokszor puhatolóztam nála, hogy Ő, egyedül döntött-e, hogy részt vesz ezen a tanfolyamon, de igen és itt van, jól érzi magát, meri vállani, hogy Neki ez jár és kész tenni magáért. Pedig mennyire más értekrendben nevelkedett, amikor még a világ egész más volt kívül és belül is.
Egyik élményt tudnám sorolni a másik után, hányszor láttam a tekintetekben a boldogságot, felszabadulást, őszinte örömöt, miközben engem pedig a hideg rázott.
Számomra ezért volt mindenképp érdemes ez az út. Mindezek és a sok sok hálás szó megerősítettek abban, hogy valóban értéket tudok nyújtani, egy másfajta élményt magukról, ami az emberek hasznára válik.
Hálás vagyok.
Nem tudom, minek köszönhettem Judy bizalmát, de tény, hogy úgy érzem így a végén, jó választás voltam és én sem okoztam csalódást magamnak. Sőt.
Sokat tanultam. Mindenki fejlődését egy picit magamévá tettem, mivel egyértelműen felismertem az én korábban átélt tapasztalataimat bennük. Nekem így ez kis emlékeztetés, repeta is volt, a sok csoportos óra alatt pedig hallgatva Judy instrukcióit, ellestem, hogyan is kell ezt tanítani.
De pszt, mert ez titkos!
Biztosan nem ér fel ez azzal a mennyiségű információval, amit mondjuk egy CFR tréningen tanul az ember, de én, mint "Felső Dóra terapeuta", maximálisan magamba szívtam, ami az én jelenlegi tudásom szerint befogadható volt.
A visszajelzésekből szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy felrázva, de nem keverve azzal, ami én vagyok, működik ez a valami. Egyébként sokat is fejlődtem. Senki nem hiszi el, hogy még csak fél éve kezdtem.
Hihetetlen, hogy tavaly ilyenkor még nem is tudtam, hogy később utazom Amerikába, ami majd meg fogja változtatni az életemet.
Azt, hogy hogyan nézek, érzem magam és ezért azt is, hogy mit tudok átadni másoknak a mozgásról, a testükről.
Lehetséges ez, ilyen rövid idő alatt? Igen. Ez tulajdonképp az első pillanat óta tart, amikor megéreztem, miről is van szó. Onnantól már minden más volt. Azt hiszem szeretem ezt az új állapotot annyira , hogy mindig ki fogok találni valamit, amivel emlékeztetem magam, amivel megőrizhetem.
Elég egy levegővétel ezzel a másik szemüveggel és máris újra érzem az egész testem és a figyelmem mintha azon nyomban kiszélesedne, kiszaladna az összes idegszálamon át egyszerre a testem minden részébe.
Volt zárókör, csoport-fotózás, e-mail csere, valamint sok bíztatást és erőt kaptam a folytatáshoz.
A termet utána én zártam, furcsa volt, pedig csak egy hetet töltöttünk ott, mégis egy kis részemet megint letettem, ide is.
Hát ennyi.
Csodálatos Spanyolországnak ez a része, a fehér faluk sokasága, a finom borok, ételek, kedves emberek. Jókat ettünk, énekeltünk, kirándultunk, élveztük a természet adta lehetőségeket.
Meglátjuk ez az út hol fog folytatódni, ami itt elkezdődött, állok elébe, kíváncsian. Mondjuk ide, Cortijo Romeroba még szívesen visszatérnék. Kis állam, az államban, Anglia-Spanyolországban érzés volt néha. De ők, ezek az angol emberek színezték itt ki a környezetünket. Köszönet nekik érte. Jó volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése