Igen, egy utcából áll, ahol gyalog járnak, mert olyan keskeny.
De ahogy belépünk a haciendába, vagy nem is tudom minek hívjam, egy csodálatos, narancsfás kertben találjuk magunkat, ahonnan nyílnak a várszobákra emlékeztető kis helységek, mindegyik spanyol stílusban berendezett, kövek, kerámiák, fa és az elmaradhatatalan fehérre festett kőfal.
Mese az egész, mert a kertből és a számtalan kis teraszról mindenhonnan kilátás nyílik a környező hegyekre. A levegő meleg és száraz, de állandó szellő fújdogál, ami rozmaring és virág illatú, mivel mindenhol és mindenben megtalálható ez a fűszernövény.
Ez is egy vendégház, ahol az első éjszakát töltöttük, majd másnap onnan tovább a végső állomásra, abba a központba, ahol az egy hetes felüdülés töltik majd az emberek, akik Európa különböző országaiból érkeztek.
Addig viszont pihenés, házi, leginkább autentikus koszt evés, majd egy nagy kirándulás a hegyen.
Judyval az élet mindig felismerésekkel teli, a két és fél órás erőltetett menet alatt szóban oldottunk feszültséget és ránéztem mit-miért és hogyan teszek, de a legfőbb, hogy hogyan tudok magamon, az elmém játékain és szokássá vált körein továbblépni.
Micsoda értékes, ám korábbról is ismert információk, melyeket újra és újra fel kell eleveníteni.
Arra az egyszerű dologra jut az ember, hogy választhat két lehetőség közül:
vagy marad az elme fogságában, körbekörbe jár a gondolatai, majd ugyanazon érzések forgatagában, vagy könnyít a helyzeten és mintegy játszó kisgyerek továbblendül, lazán, a legkisebb erőfeszítéssel, elvárások, magyarázat és ítélkezés nélkül.
Valóban ilyen egyszerű az egész.
Miután kikeveredtünk a hegyi ösvényekből, körülbelül egy órás extra kényszer-kitérőt téve, már indultunk is tovább a kb 1 órányira lévő központba. Melynek neve: Cortijo Romero.
Itt találkoztunk, ismerkedtünk először a ránk váró emberekkel és az előttünk álló feladattal.
Maradjunk annyiban, hogy fel kelll kötnöm a gatyát és kisterapeutából tanársegéddé, azon nyomban valamiféle (szerencsére van sejtésem miféle) gyógyítóvá avanzsálnom.
Judy bizalma és bíztató szavai megtiszteltetésként és egy kicsit meglepetésként értek, de nyugodt hangon csak annyit mondott: Ő tudja kit hívott meg ide és csak tegyem amit érzek, elég ha a Dóri-jelenséget adom, szívből, az már segíteni fog és elég lesz.
14 ember fizetett be az egy hetes táborba, amelytől pihenést, megfejtéseket és gondolom változásokat várnak. Általában britek, idősek, különféle testi problémákkal, betegségekkel, de természetesen van, aki "csak" a személyes útját gondolta kicsit felfedezni, vagy kiszélesíteni, tisztába tenni.
Próbálom nem magamra venni a felelősséget, lazán hozzáállni, ami nem könnyű.
Ilyenkor lehet előkaparni a belső nyugalmat, önbizalmat, egyéni értékek felfedezését igazán.
Ennyire nem tudtam, mikor rábólintottam, hogy jövök, hogy mi is fog itt történni pontosan, de asszem már említettem, hogy a nagy történéseim minden esetben a gondolkodás nélküli, reális indokoktól mentes, kívülről sokszor értelmetlen döntéseimből adódtak.
Köszönöm, hogy nem tudtam és nem is volt időm ezen agyalni.
Tény, hogy bármi is történjék, az élmény nagy lesz, csak győzzem feldolgozni. :)
Ez a lehetőség egyszeri és mélyvíz, de mit is csodálkozom, ez itt a Dóri-féle kalandos élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése