Egyszercsak felbukkantak a flamingók, pelikánok a strandon, teknősök, halak, ráják a vízben.
Turistáskodtam Key Westen, ahova az öreg Hemingway is költözött, volt esze!
Mintha egy mesevilágba csöppentem volna, ami nem mellesleg a paradicsom közepén van. Kikötők és kényelmesen szűk utcák mindenhol, ahol minden üzlet ajtaja, ablaka (talán az nincs is nekik), az éttermek nyitva vannak, mindenhonnan kiszűrődik valami, vagy a finom sütik illata (a képen a kezemben az ISSSTENI és méltán híres key lime pie maradványa látható), vagy a country zene, na leírni nem lehet.
Itt túristáskodtam. Nincs mese.
Még visszatérünk, mert állítólag a legnagyobb látványosság a naplemente egy bizonyos térről, alig várom.
Aztán. Judy és én kitaláltuk, hogy csinálunk egy kisebb kampányt az ittlétemről a Facebook oldalán. Izgi. Ha érdekel Titeket esetleg Judy Greenman Natural pain relief coach néven találjátok az oldalt. (De ez annyira nem is fontos... :))
Egy fél napot töltöttem a vízen, körbe-körbe Jetskivel a környező partokon. Sikoltoztam miközben vezettem. Életemben először könnyűbúvárkodtam is, hogy az óceán(omhoz) még közelebb kerülhessek. Barna vagyok és mindig sós, ezen kívül a hajam merő egyben álló köteg, mert nincs ideje megpihenni a sok vizes élmény között. Hajmosás, friss, szálló haj, felejtsd el.
Asszem ez leírhatatlan szintén. Ha ez számít, miközben átéltem mindezt gondoltam Rátok, tényleg nem szeretném ezeket csak magamnak, bárcsak megoszthatnám élőben is veletek...
A belső munka? Judyval kézenfogva és egyedül is, mind egy-egy újabb hihetetlen élmény. Mikor idejöttem csak sejtettem, visszaemlékezve a repülőn megérzett és megfogalmazott gondolatokra, hogy valami extra, különleges fog történni. Na ez itt mind felülmúlta az összes várakozásomat, bátornak és talán túlontúl kalandvágyónak bizonyulok.
Ma részt vettem egy 'kezelésen', amely a vízben zajlott, használva a súlytalanság, maximális ellazulás adta lehetőségeket, nem mellesleg az óceán energiáit, mindezeket a test, a lélek blokkjainak kioldására.
Ismét egy finom, kíméletes megközelítése a testünkben, génjeinkben, csontozatunkban hordozott mindenféle dolgoknak, mely által közelebb kerülhetünk önmagunkhoz. Köszönöm, hogy mindez megadatott.
És tudod mit? Amikor van benned egy kis rossz érzés, hunyd be a szemed, állj a két lábadon, érezd a talajd, szippants egy mélyet és képzeld el, hogy van valahol egy óceán, nem is kicsi, ahonnan merítve, amin keresztül egy magyar csaj küldi Neked a jót, hátha érzed, végülis a víz bennünk is ott van.
És tudod mit? Amikor van benned egy kis rossz érzés, hunyd be a szemed, állj a két lábadon, érezd a talajd, szippants egy mélyet és képzeld el, hogy van valahol egy óceán, nem is kicsi, ahonnan merítve, amin keresztül egy magyar csaj küldi Neked a jót, hátha érzed, végülis a víz bennünk is ott van.
Jógáztam is. Eddig egyszer. Igaz, hogy egy házban, aminek az emeleti szobájában volt az óra, kilátással az óceánra, de maga az élmény? Nem ítélkezem, lehet hogy túl sokat vártam, inkább azt mondanám: más. Lehet, sőt biztos, hogy a helyi hölgyek számára megfelelő. De miközben "jógáztunk", az jutott az eszembe, hogy az amerikaiak imádják a sok hűhó semmiért formát. Mi, európaiak ha csinálunk valamit, abba valóban belemegyünk, átszellemülünk, az már más kérdés, hogy megy-e vagy sem. Ők megveszik hozzá a szükségesnél több cuccost, óriás körülményes módon odajutnak, hogy csinálják, de ott valahogy nem mennek úgy bele.
Bocsánat, hogy ezt mondom, imádom őket tényleg, teljes szívemből, a belső munka velük csodás, úgy figyelnek a másikra, ahogy senki, szeretnek, jófejek, de nagyon felületesek (mintahogy én is :)) dolgokban. Ez ma egy felületes jóga volt, próbáltam átszellemülni, de nem lehetett, mert a sztorizgatás elvitte a figyelmem. Nem rosszabb, mások élvezték, én pihentem, holnap megcsinálok a szobámban egy kemény másfér órát és kész. Szeretem őket. Pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése