Ma először mertem elhinni, vagyis érezni, hogy köszi, testtel, lélekkel itt vagyok...
Ez többnyire Judy kezelésének is köszönhető. Nehéz most bármit is írnom erről, mert nagyon személyes, belső dolgok ezek és nem nagyon tudok eltávolodni tőle, de megpróbálom érzékeltetni mi is történt.
Sok-sok egyszerű, de mégis nehezen megválaszolható kérdés után, amikoris előálltam és felsorakoztattam a jelenlegi (testi) problémáimat, hogy hogyan érzem magam az adott pillanatban a testemben, egy olyan komplex kezelést kaptam, ami alatt nyilvánvalóvá vált, hol és milyen mértékben tárolom ezeket, mely részem nem képes kommunikálni a többivel, vagy éppen hogyan szeparálódik el a többitől.
Judy ilyenkor leginkább a masszázsra emlékeztető fogásokkal mutatja meg, vagyis tanítja az agyunknak milyen az az állapot, érzet, amikor ez mind nincs, csakis a könnyed, összehangolt mozgás, amelyben a csontok, az izmok, inak végzik a maguk dolgát, se többet, se kevesebbet, ezek a kis piszok "gócok" pedig kioldódnak, kiengednek.
Lehet, hogy viccesen, vagy érthetetlenül hangzik, de beláthatjuk, hogy ideális esetben ha becsukjuk a szemünket, az egész testünket, mindent ami a bőrünk alatt van egyformán érzünk. A hansúly itt a mindenen van! Ez nem olyan egyszerű.
Ezt úgy kell elképzelni, mintha szkennerrel végigpásztáznánk magunkat, hol lenne erősebb a fény, vagy a jel, és hol maradna ki, vagy halványodna el az érzés.
Épp ma mondta, hogy az egész sztorink bennünk van, közelebb, mint gondolnánk, ott hordozzuk a testünkben.
Még azt is, amit próbálunk magunk elől titkolni. Persze egy ideig, vagy akár évekig be tudjuk csapni magunkat, de a test nem hazudik.
Ha van valaki, aki kívülről ezt megmacerálja és felszínre hozza, az a legjobb, de akkor kezdődik csak a saját feladat, hogy mit kezdünk mindezzel, visszatesszük-e a fiókba, vagy megnézzük közelebbről.
Persze azért a belső utakon kívül máshol is jártam, például a strandomon ismét (már kineveztem sajátomnak), valamint abban az üzletben, amit horgászboltnak nevezni egyszerűen lehetetlen, mert köszönőviszonyban sincs nemhogy az általunk elképzelt horgászbolttal, de bármilyen kreatív, luxus ruhaüzlettel sem. Szerintem nincs párja a világon. Elég az hozzá, hogy a tulajdonos bácsi Bush elnöknek szervezett horgászatokat, majd később csakis Ő szállíthatta neki a szükséges felszereléseket.
Hogy mi szükség van az üzleten belül egy tengert imitáló, élő akváriumra, egy üveg liftre, egy hajóroncsra és egy kikötői házra, valamint egy míves fakapura nem tudom, de a szavam elállt, hogy minden apró részletre figyeltek és szerintem csilliárdokért olyanra rendezték be, amit csak a képzeletük kívánt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése