Az első teljes napomon délelőtt megismerkedtem a házzal, amire nem volt alkalmam eddig, mivel éjjel érkeztünk haza.
Aztán haladéktalanul meg kellett látogatnom az óceánt. Kicsit furcsán éreztem magam amikor felvettem a fürdőruhát, de hajrá.
Kölcsönkapott, rozoga bicoval levágtattam a pár percre lévő strandra és már gázoltam is bele. Megint az első gondoltatot kell, hogy elmeséljem, amikor először mosta a lábam a víz...
"Ez most komoly?, "Lehet ez?" Finom, selymesen meleg és alig sós. Nem akartam elhinni még mindig, hogy tényleg itt vagyok, hogy ez velem történik.
A mai sport adag teljesítéseképp Judyval elmentünk futni az itteni Margitszigetre, ami szintén nagyon jó, de egy kicsit más...
Szándékosan nem használom a szebb, vagy jobb kifejezést, attól, hogy itt az embereknek ez jutott, a mi Margitunknak is megvan a maga varázsa és még recortán is van, itt meg csak egy beton gyalogos-híd.
Nem mondom, különleges érzés a naplementével szemben futni, amely az óceán fölött ívelő, teljesen végtelen, szögegyenes utad végén található. A horizont fogalma és látványa itt bekúszott az agyamba. Íme egy video a sok közül, mint utólag kiderült nagyon híres a 7mile bridge.
Két jógatanárral is megismerkedtem, meg pár helyi "Asszonykával", akik mind illatosak, szépek, kedvesek és boldogok attól, hogy megölelhetik egymást vagy egy vadidegen csajt a sohanemhallott országból. Egytől-egyig mindegyik örömmel fogadott, még a bolti eladó is.
Na ettől olyan kellemes Amerika, ettől mosolygok első pillanattól, mert nem elég csak a látvány, hogy olyan, mint amit eddig csak a TV-ben nézhettem, de harapni lehet a boldogságot. Sokaknak pont ettől mű, de én inkább elhiszem, hogy igaz és hagyom, hogy hasson rám, mi több átveszem!
Nem hinném, hogy mindenki az országimázs miatt játszaná meg magát.
A sirályok hangja pedig a strandon, mintha csak a Balatonnál lettem volna! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése