A világról, a "rendszerekről" és a minek-hogy-kell-lenni, eldöntött kérdésekről alkotott véleményem összehasonlithatatlan a megelőző, jól felépített otthonival, amivel elindultam.
Az, hogy mire húzom fel a szemöldököm, köszönöviszonyban sincs azzal, amit otthon még kétkedve fogadtam.
Nemhogy nem csodálkozom, hanem rögtön megértem, mert ami ésszerű és jó, azon nincs mit vitatni.
Az elején még csitítani kellett magamat, hogy csak biztos furi emberek közé keveredtem, majd észrevettem, hogy én is simán beleolvadok, felvettem a pokerarcot, már bármit láthatok, hallhatok, mert nem az alapján ítélem meg a dolgokat, amit elsőre fogok belőlük.
Mondom mire gondolok:
ez alatt a pár hónap alatt találkoztam zsidókkal, mélyen hívő katolikusokkal és egyébben elvakultan hívőkkel.
Mindamellett, hogy semmi előítéletem nem volt, mégis szuperkellemes benyomások értek.
Megismerkedtem olyan nővel, akinek nincs otthona, még csak állandó lakcíme sem, mormon és szabadabb, mint bárki. Csak él és ott alszik, ahol befogadják, mindene az autójában van.
Itt Keysen sem úgy élnek az emberek, ahogy az a mi fogalmainkban létezik.
Bárhol, bármiben, akárhogyan, nem az a lényeg, boldogság, szeretet legyen!
Mivel a szárazföldi lehetőségek, a házak száma véges, ezért a lakókocsiban való ideköltözés teljesen hétköznapi, sőt, welcome, kimondottan fel vannak rá készülve, a parkolókban lakókocsi méretű beállók vannak kialakítva, még ott is, ahol elsőre nem fér el, akkor keresztbe lebetonoznak egy részt, nem gond! Óriás területek, felszerelt "kempingek" várják a kocsikat. Jópár hónapra, amíg tovább nem állnak.
Dehogy rengetegen, de tényleg nagyon sokan éljenek a vizen is?? Ezt nemrég tudtam meg!
Hatalmas kommunák alakultak ki egy-egy kikötőben itt a városban, ahol az emberek, a családok a hajójukon élnek.
Az egyiküket ma ismertem meg. Rögtön elmesélte, mi a házirend a kikötőn belül, hogyan élnek ennyire összezárva, szorosan együtt. Mégis közösen töltik a szabadidejüket, amikor megtehetik.
Szervezett összejárások vannak, viccesen megoldva, feldobva a legalapabb dolgokkal, semmi fakszni, ahol jókat esznek, isznak.
Nincs mosógéped? A funkció a lényeg, nem? Lehet mosni bárhol, ahol víz van, vagy éppen mosodában.
Hallottam, hány ember lakott már velük, mennyit fogadtak be átmenetileg, csak úgy a hajóra. Hihetetlen.
Ezek az emberek egyébként, mielőtt azt hinnénk, nem szegények, vagy hajléktalanok, vagy ilyesmi!
Még csak nem is mondanám igenytelennek őket, hanem az értékrendjük van áthangolva.
Egyszerűen szabad bejárás van egymáshoz, ha nekem van és neked nincs, csak tessék!
Szeretnék én fele ennyi közösséget, meg összetartást Magyarországon!
Majd egész héten egyedül vagyok a házban, az egész család távol van, sajnálatosan a nagypapa betegsége miatt.
Ahogy híre ment, mi van Judyékkal és ennek folyományaként velem, kérés nélkül jönnek sorban az ismerősök, ismeretlenek, kézről-kézre adnak, tényleg tiszta szívvel segítenek.
Programokat szerveznek, itt aludjak, ott aludjak, ne legyek már egyedül a házban.
Könnyfakasztóan édesek, annyira kedvesen törődnek velem!
Egyszerűen ilyenek! A szívük lehet ekkora?
Nagyon drága és értékes helyen élnek, körbevéve a luxussal és mégis a mi mértékeinkkel mérve néha túlmennek az általunk elképzelt kényelem fogalmain. Pedig ha belegondolok, nekik van igazuk, ez az igazi, funkcionális élet!
Imádják és értékelik, hogy itt élhetnek! A helyet, a földet, a vizet, ami alattuk van! Ennyi és nem több! Nem is kell más, a többit meg megoldják valahogy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése