El sem hiszem, mi minden történt ez alatt, mennyi élmény, benyomás ért, úgy érzem nagyon sokat tapasztaltam és ez jót tett.
Egyrészt jót tesz az amerikai optimizmus, a könnyedség, másrészt rengeteget tanultam magamról, úgymond sokat foglalkoztam magammal.
Hú ha belegondolok, hogy mindez azon múlt, hogy idén Edina barátnőm bevont az otthoni kis CFR workshop szervezésébe, amikor Judyék Magyarországra jöttek. Vagy azon múlt, hogy tavaly életemben először találkoztam Judyval és akkor nagy hatással volt rám? Ki tudja, a lényeg, hogy az életünk valamiféle közös vágányra terelődött, a családjával nagyon mélyen megismerkedtem, involválódtam, jelen voltam az igen fontos pillanatokban és mindez a három hónap alatt történt.
Befogadó és nyitott voltam. Mindent kipróbáltam, ami adódott és kész voltam a félelmeimet, előitéleteimet félretenni és csak menni az eseményekkel.
Mint egy kisgyerek, aki először tapasztalja és ismerkedik, szívja magába a világot.
Pedig ezelőtt sem volt unalmas, négy fal közé szorított életem... de ez! Nem gondoltam, hogy még ennyi minden várhat rám, az országhatáron és a saját gondolataim határán túl.
Csak kinyitottam, megnyitottam egy rést, mint a csapot és már zúdult is minden.
Így megy ez!
Köszönöm Melissa és Judy, hogy egy pillanat allatt eldöntöntöttétek, hogy nekem itt van valami keresnivalóm. Nem is volt kérdés, én is úgy rávágtam az első pillanatban.
Pedig hét hónapja még egymás nevét sem tudtuk.
Nagy tanulás és iskola volt, amely mindenekfelett varázslatokkal tanított.
Meglátjuk, hogy folytatódik a mese, egyenlőre vissza a valóságba a los angelesi reptér B termináljának 148-as kapujánál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése