Egy hét múlva Magyarországon leszek. Az biztos, hogy ez lesz a második, vagyis már a sokadik otthonom a szívemben. Úgy érzem itt magam. Belaktam.
Barátaim, gyertek ide, most, vagy amikor megtehetitek, pihenni, élményeket szerezni, feltöltődni!
Hogy mit hagyok itt?
A soha véget nem érő nyarat, a sós, permetszerű levegőt, a napsugarakat, a víz illatát, a símogatóan langyos óceánt, amely gyógyít, sportolást, ételt biztosít, lebegtet, energiát, nyugalmat közvetít; a Sombrero Beacht és a többi, fehér homokos strandot; a beláthatatlan, sík vidéket, az aranyló naplementéket, a mindent beborító napfelkeltét; a kék és a zöld minden árnyalatát; a kedves, kifelé sugárzó embereket, barátokat, ismerősöket, két csöpp ebet, akik sírnak örömükben, amikor meglátnak; a jövő-menő trópusi zuhékat, bárányfelhőket, úszó vattapamacsokat, amelyeket felülről is megismerhettem; a pálma- és banánfákat, a kókusz olaját, tejét, vizét, a pelikánokat, teknősöket és kórházukat, leguánokat és gekkókat, a csak itt fellelhető mini rénszarvasokat, valamint szintén helyi limeot; a világ legfrissebb és legfinomabb tengeri ételeit, nádtetős éttermeket, egyéb egészséges ételeket, salátákat, juiceokat és üzletkéket; a legkülönlegesebb élőlényeket és békés otthonukat, a tengeri ökoszisztémát és csodáit, a különféle színekben pompázó virágokat, buja fákat, az ismeretlen zöldségek és gyümölcsök kimeríthetetlen tárházát; a laza bárokat; a fém nélküli életet, a fa és a kő felhasználásának variánsait, a játékot a fényekkel; a végtelen hosszúnak tűnő és mindent keresztbe-szelő US1-t, ami egy ponton mégis véget ér; az egymásba érő szigeteket, nemzeti parkokat és hidakat, a híd-nélküli homokpadokat, lakatlan-szigeteket; a hajók, búvárok közelségét; sok száz mérföldet, amit levezettem, a három sztorit Mr Police Officerrel, az ismerős városokat sorban, a moteleket az út szélén; a karácsonyi zenék hazáját, a country feelinget, a "Southern" és "Northern" szavak valódi jelentését; az élet szeretetének megtapasztalását, a kényelem fontosságának felismerését, a köszönet és személyes igény kinyilvánításának természetességét, a nyitottság furcsálását; a méltóságteljes, hangos autókat; három időzóna-váltást, 8 db reptéri beszállókártyát; az utcán terjengő naptej-szagot; a hajam sötétségét és a bőröm világosságát; könnyeket, mindennapi nevetést, hangos kacagást, mosolyokat az ismeretlenekkel; a mezítlábas hétköznapokat; a szárítógépeket; a melegszívű segítőimet és a begyógyított sebek hegeit; a hihetetlen intuiciókból lett valóságokat; a történetemet, a szívem és a lelkem egy darabját.
Még van egy hét... :)
Elviszem a tudást, nyugalmat és szeretetet, amit kaptam.
....és itt hagyok egy gyászoló családot, István Ban, kiváló magyar bűvész és nagypapa szellemét, aki elhozta amerikának a magyar kreativitást, humort, a szórakoztató tehetségünket, nekem pedig bemutatta, megmutatta Miamit és megosztotta velem az életét. Nyugodjék Békében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése