Amióta itt vagyok hétszer repültem. Plusz a kiutazás, hazaút. Tehát mondhatom, hogy ez nem kevés, tapasztaltam ezt-azt a három hónap alatt és tényleg rengeteg időt töltöttem reptereken.
A legutóbbi három viszont minden addigit alulmúlta, így eljutottam oda, hogy köszi, elég, most egy ideig nem szeretnék repülni!
A tegnapi út öt és fél órás volt, Floridából átrepülni amerikán, ide a másik partra és kb fél óra sem volt nyugalmas belőle. Ráadásul előtte hosszú órakat (kb 6 órát) csak várakoztam, hogy gépre szálljak. Arról már nem is beszélve, hogy péntek 13-a volt, de ez mellékes, megpróbáltam ezt a tényt figyelmen kívül hagyni.
De így is. A gépen azon kívül, hogy gyakorlatilag nem volt alkalom felállni, mert folyamatos turbulenciában jöttünk és végig ülve, bekötve kellett maradni, volt egy részeg pasas, aki nem részletezem hogy bűzlött a lecseréletlen nadrágjától, mellettem egy általam kikiálltott terrorista utazott, valaki rosszul lett, lefektették, vagy nem is tudom mit csináltak vele, a lényeg, hogy nem volt valami fényesen.
Vannak helyzetek, amikor jobb nem tudni, hogy mi történik. Az ember védekező mechanizmusa csodálatos. Azt elkerülvén, hogy pánik törjön ki, inkább mindenki meredt maga elé, csöndben, senki nem kérdezett, szerintem inkább csak imádkozott, hogy legyünk már túl ezen az egészen.
Én is komoly félelmekkel küszködtem, de úgy éreztem, az nem lehet, hogy most haljak meg, amikor még haza kell mennem! :)
Rájöttem, hogy bennem van a pánik, könnyen rámtör, de nem a leadási határidőktől, vagy a megoldandó helyzetektől, vagy ha valakin segíteni kell, hanem amikor csak történnek velem a dolgok és a külső események "áldozata" vagyok, amelyekre nemigen lehetek hatással.
Van az igazi pánik előtti állapot, amikor az ember érzi, hogy ebből valami nagyobb baj is lehet. Az csak egy kis vicc, félelem, az agy játéka, a génjeinkben van, mert túl akarunk élni, elkerülni a halált. Aztán pedig, amikor valóban eset van, na, akkor vagyok a legnyugodtabb, legfókuszáltabb. Hihetetlen dolgokat képes olyankor az ember észlelni, megtenni, amiket előtte nem tanult, vagy gondolt, hogy lehetséges.
Tehát végig magamra koncentráltam, a légzésemre, a gondolataimra.
Ez után az élmény után azonnal tudni akartam, meg akartam ismerni a repülés mechanikáját, hogy miért nem zuhannak le a gépek, egyik ismerősömet kértem, világosítson fel, mert úgy gondolom, az információk birtokában talán nem érzem majd magam olyan kiszolgáltatottnak.
Hasznos lehet az előttem álló 11órás hazaút előtt.
Itt magával ragadott a karácsonyi hangulat! A halloweent is ugyanitt töltöttem, tehát most pepitában zajlik kb ami akkor.
A családok összejárnak közösen sütni, minden ház meseszerűen van feldíszítve, kívül-belül, ígérem fotósorozattal fogom illusztrálni, mert látni egy-két csodát!
Holnap reggel pedig megkapom idei első kariajimat! Jupiii! :)
Várom, hogy hazaérjek!! Sziasztoook! puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése