Gondolom, hogy tudja mit beszél, mert legalább 3-4 alkalommal mondja el a mesét naponta, de még hallgatni is kimerítő volt. Érteni, figyelni annál inkább.
Nem is ez a lényeg. Itt van Nektek, meg kisMilának sok kép ezekről az édes állatokról, akik itt rehabilitálódnak ebben a gyönyörű környezetben, "tekiluxus" körülmények között!
Homárt, rákot is esznek kérem szépen!
Itt aztán tudják és értékelik amit a természet adott és invesztálnak abba, hogy minél tovább kitartson, így maradhasson.
Kint a nyílt vízen rengeteg veszély leselkedik a teknősökre, a hajók, a halászok horgai, egyebek, mint például vírusok és nagyon sok a tumoros példány.
Amelyik van olyan szerencsés, hogy valaki felfedezi és az be is tudja fogni, vagy megvárni míg érte jönnek és elviszik, az nyomban idekerül és a legszakavatottabb emberek veszik kezelésbe.
Óriás adatbázis van, természetesen minden nyilvántartásba kerül, így ha valamelyik màr volt kezelve bármivel (nemcsak itt, de bárhol az Usában) az kiderül és a továbbiakban annak megfelelően történnek a dolgok.
Szabadonengedési ünnepek, etetési procedúrák, szabályok, elnevezési találékonyság, ez mind színessé, izgalmassá teszik a helyet, nemhogy kórház hangulata nincs, inkább egy nagy csalàdi farmra hasonlít.
Bármi megoldható, popsinehezék, ha arra van szükség, hogy ne maradjon fent a víz tetején szegény pára, ha a sérülés, ami egy hajó okozott azt eredményezné. Ez egyébként elég gyakori.
Öklömnyi tumort lézerrel leműteni az állat szeméről, "műlábat" szimulálni, tüdő probléma esetén megoldani a lélegeztetést, kisnövényt fogóval lent tartani a medence fenekén, hogy kényelmesen tudjon táplálkozni a jószág.
Megható, de semmiképp sem sajnálni való történetek, mert az önkéntesek, itt dolgozók nemhogy élete, de szerintem még annál is többje van itt minden percben készenlétben és kezzel fogható a segítség, szeretet, amivel ezek az állatok tartva vannak.
Szeretném magam ilyen biztonságban tudni, mint ezek a tekik itt, csak az otthoni kórházi körülmények között.
A "kicentírozott" hátsó, a legalsó képen látható, az a világos valami a fenekén, kb egy másfél kilos súly ráragasztva.
Mentsük őket! Mi legalábbis az ékszerteknősöket... :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése