Valóban nem minden fenékig tejfel? Még itt sem, hogyhogy??
Volt időm gondolkodni, kétségbe esni, hogy mi történhetett, vajon mi okozza ezt bennem?
Miért érzem magam így, sehogy, vagyis inkább rosszul, néha mérgesen, magamra, vagy a világra, vagy valakire?
Mi ez? Betegség? Sztrájkol a testem, vagy a lelkem? Pont most, amikor annyira kiegyensúlyozott vagyok, minden halad a kis medrében, a dolgok csodásan alakulnak, a sors kegyeltjének érzem magam és ezt minden órában tudatosítom?
Nem tudom. Nem tudtam. Csak hagytam a testem egy picit pihenni, ha így kell lennie, ám legyen, megpróbáltam nem a mélyére menni a gondolatoknak, hogy mi-miért lehet.
Tény, hogy az immunrendszerem bekapcsolta a piros lámpát. Úgy gondolom más dolgom nincs vele, csak megadni neki a lehetőséget, a számára legkedvezőbb feltételeket, hogy újra feléledjen.
Furcsa érzés máshol, máshogy átélni ezt. Ilyenkor otthon visszavonulok a lakásomba, a saját ágyamba, de itt a környezethez kellett alkalmazkodnom, holott a család maximálisan próbált a kedvemben járni és a segítségemre lenni.
Persze, nem mindig olyan egyszerű minden, folyamatosan van mivel megbírkózni, de ha elfogadom, hogy mindennek megvan a helye és ideje, nem akarok mindent azonnal megváltoztatni, jobb érzés átélni és előbb is múlik.
Filmet néztem, vicceset, de még izgalmasabb a szomszéd előkészülete a Halloweenre, aki akkurátusan, minden évben egy óriási házat épít a garázsa elé, amelybe elvarázsolt kastélyként elrejteget ijesztő dolgokat. Ő legalábbis tuti jól szórakozik, a gyerekek élvezik, a felnőttek pedig csak nem értik mi viheti rá, hogy ennyi pénzt költsön erre az ünnepre. Nagyon unatkozhat a szentem!
Én pedig kukkoltam az ablakon keresztül mik a történések. Mindenképp készítek egy fotót majd akkor is, ha már elkészült.
Mutatom a fatrimmelőket. Igen, ők nem kertészek, bocsánat, külön műfaj. Jönnek és ritkítják a lombokat. Nem beszélnek angolul, igazából máshogy sem, egész álló nap dolgoznak és próbálnak közben láthatatlanok maradni.
Anyu gyógy-húslevese helyett egy nagy adag, egészen profin elkészített amerikai steak-vacsorát kaptam. Tudni kell rólam, hogy már egészen fiatalon sem ettem meg a nyers, vagy véres húst, fogtam és megsütöttem magamnak a tatárbifszteket, aminek friss keverékéből a család jóízűen falatozott.
Egyébként pedig nem eszem marhahúst.
Azért ahogy kell, jól viselkedő vendég módjára, nem utasíthattam vissza a ház urának kreálmányát, így elrágózgattam a húscafatokkal. Nem is olyan vészes.
Mit szeretnek ezen annyira? Ők csillogó szemmel ették és elemezték a húsokat.
Nagyra értékeltem a szándékot, legyűrtem pár falatot, megállapítottam az ízeket és köszi.
Nem lesz a kedvencem továbbra sem. De ha szerintük ez kell a gyógyulásomhoz, hát ezen ne múljon, én megtettem.
Az én Drága Judym megérkezett, ismét együtt a három muskétás, kb egy hetet fogunk megint együtt tölteni, amíg mindenki újra megindul a maga irányába. Hárman-háromfelé.
Tegnap még délelőtt Laguna Beachen voltunk, sajnos ködös időnk volt, de azért egy jó fotót sikerült lőnie rólunk Melissával az egyik helyi asszonynak. A magassarkúja a térdemig ért, de láttam Apple van nála, mondom magamban legalább nem kell neki elmagyaráznom, hogy működik.
Olyanok ezek a kisvárosok az óceán partján, mint egy-egy kis amerikai miniállam. Minden van, csak még szörfparadicsomok is. Rögtön a hegyen mellette pedig a csoda villák.
Az egyikben volt is szerencsém látogatást tenni, kilátással az óceánra, ami sajnos nem mutatta meg magát a sűrű köd miatt.
Alszom egy jót, hogy a holnapi teniszre összeszedjem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése