Goodbye Paradise!

Nem nagyon vagyok abban az állapotban, hogy átérezzem, hogy ez volt az utolsó napom itt.

Annyi élmény ért, úgy érzem, mintha oly' sok időt töltöttem volna itt, hihetetlen, hogy holnap repülök a másik partra, Californiába.

Beljebb merészkedek a kontinensen, megnézem mi van odaát.

Elég jó kezdés volt ez, fogalmam sem volt hova jövök, de azt hiszem ennél csodásabb helyre nem keveredhettem volna.

Ma újra sorra vettem a pelikánokat, a hidat, a standot, az összes kókuszpálmát, próbáltam memorizálni mindent ami belefér még az emlékeimbe.

Bevallom, hogy kihasználtam maximálisan a természet adta lehetőségeket, a víz gyógyító, jótékony hatását minden nap, a friss levegőt, az egészséges, vitamindús ételeket, friss halakat és még sorolhatnám.

Hihetetlen, hogy az ittenieknek mindez mennyire természetes, nekünk pedig maga a csoda, a mennyország.

Sokszor próbáltam példálózni, vagy szemléltetni az itteniekkel, hogy a mi mindennapjainkban mennyire máshogy zajlik ez, vagy az, de őszintén, nem hiszem, hogy átment. Fogalmuk sincs. 16 éve nem látott havat, hogyan érezné át a novemberi latyakot, több réteg ruhát, mikor nekik kb egy farmerjuk van, és azidőtájt is pancsolnak a vízben. Na jó, lehet nem fél órát, csak 10 percet, de kérem, mekkora különbség?

Asszimilálódtam, könnyen és gyorsan, beilleszkedtem, de ez egy érdekes dolog, mert mialatt az ember megpróbál alkalmazkodni egy vadidegen környezethez, rájön, hogy az otthoni, mindennapi mókuskerék mennyire bekorlátozza a GONDolatait, azt, hogy mit képzel el magáról, mi a világa.

Ezeknek a korlátoknak a kifelé és befelé való lebontása itt nekem olyan simán ment, a hagymahéjak levetése, ahogy soha még ilyen természetesen.

Otthon ha próbálkoztam, kerestem az útját, módját, gyenge kísérlet volt, valójában nem hinném, hogy előrébb jutottam.

...és még majdnem a fele hátravan, mi lesz ezután?

A fejem kiszellőzött, könnyed. Ha akad probléma, mert igenis itt is van, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy elképzeltem, valahogy nem érzem azt a gyomorszorító feszültséget.

Tudom, hogy nyaralás, meg csoda hely, de ezt az állapotot, hogy az ember jól érzi magát akarni kell megtartani!

Nem hagytam, hogy bármi is elvegyen a napjaimból, a boldogságomból, sajnáltam arra az időt, hogy idegeskedjek és lám, a dolgok megoldódtak!

Azt hiszem, ha nem vesszük annyira komolyan az utunkat akadályozó tényezőket, vagy magunkat, amit gondolunk, az jót tehet.

Szóval, hajnalban indulás, holnap már még messzebbről jelentkezem. Vajon ők is fel vannak készülve rám?

Gyűjtöttem mini kókuszokat, gondoltam akár ki is sorsolhatnám majd köztetek, Drága olvasóim között, de úgy tűnik nem bírja ki olyan sokáig, már barnulnak a kis édesek. :(

A hálám Felétek, hogy kísértek az utamon mérhetetlen, mintegy kis kókuszkákkal úgysem lehet lemérni...