Már ott gyanúsnak kellett volna lennie a dolognak, hogy 11-kor kezdődik a "mise", de miután az egész család elég vallásos, a tradícionális módra pedig voltak utaló jelek, ezért felkészültem egy szép és különleges amerikai templomi élményre.
Hát amerikai volt, az biztos! Ennél jobban nem is lehetett volna az. Szemem se rebbent, már nem volt visszaút, ígyhát bementem.
Egyébként is nehogymár pont ez maradjon ki az életemből...
A dolgot megpróbáltam a javamra fordítani, ellesni a lelkesedést, odaadást és befogadást tőlük és ezt abba az irányba fordítani, amiben én hiszek.
Profi zenészekkel, jó hangulatban telt az idő és szeretettel megtöltve távoztam.
De nem is ez a lényeg. Az angyalok köztünk élnek! Tegnap elalvás előtt írtam a legutolsó posztot, amiben vágyakozom a cabrio élményről, végig a tengerparton.
Na ma reggel, felkeléskor várt a hír, hogy irány Santa Barbara, kb 100 km, végig a tengerparton, a fenekem alá pedig mit kaptam? Egy kis piros cabrio Mazdát!! Pont amilyet megálmodtam!!
Valaki vagy valami engem most nagyon szeret odafenn! Tehát útnak indultam, ismét egyedül, de valahogy sokkal nagyobb biztonságban tudva magamat, mint San Franciscoban. Csak a Nagyi meg ne tudja, mert infarktust kapna.
Pedig nem nagy dolog, még egy bébi is meg tudja csinálni, annyira szellős minden, annyira biztonságos és magától értetődő.
Csodálatos fél napot töltöttem magammal, sokat mentem, de megérte. Először érintette a lábam az igazi kaliforniai partot, a homokot és a Csendes-óceánt.
Annyira más, mint odaát! Ez itt vad, a színei is egész mások, intenzívebb és valahogy nagyobb.
Mutatom képen:
A pálmák itt nem autentikusak, telepítettek. Minden amit itt szeretnének maguknak a kaliforniaiak, elintézik, ha mást nem, idehozatják, hogy a feeling meglegyen. De az megvan, mert lélegzetelállító!





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése