Ugyanis jövő héten szerdán, televízió-interjúra megyek Judyval és az addigra ideutazó Melissával.
Többet most nem is szeretnék erről írni, mert akkor nyomban ideges lennék már jó előre, inkább addig, amíg ezt meg tudom akadályozni (a feszültséget, hogy elárasszon a TV szerepléstől), csak lélekben készülgetek, eljátszom a gondolattal.
Az információk továbbra is ömlenek, nemcsak magamról-magamnak, de a működésünkről, az elmúlt pár napban szerencsére tematikusan az agyunkról.
Hihetetlen mennyire nem vagyunk tisztában azzal, mire képes az agy és mennyire az elme birodalmában élünk, ami pedig nem a barátunk. Ő egy olyan valami, aminek egyetlen nagy alapvető célja van, a túlélés. Mert fél. Márpedig ez nem lehet jó motiváló erő.
Ennek érdekében és a dolgok ez irányba való állítása végett mindenre képes, eltorzítja az információkat amit veszünk a külvilágból, minden félelme igazolására, csak gyűjti a mondatokat, de az érzés, a valóság, távol marad ettől. A kétség a játéka, a kontroll az eszköze.
Ezzel szemben ha tudatossá válunk, ismerjük magunkat, pillanatra meg tudjuk állítani ezt a színdarabot és visszatérni a csontjainkba, nincs más teendőnk, mint érezni, lélegezni, engedélyt adni magunknak és hagyni az agyunkat, hagy tanulja meg, vagy találja ki a számunkra megfelelő helyzetet.
Meg kell értenünk, hogy nem kontrollálhatunk mindent a környezetünkben és azon túl, tehát inkább ne is próbálkozzunk vele, mert felesleges időpocsékolás.
Az a gondolat, hogy mit csináljunk, vagy ne csináljunk és hogyan, valójában egy ügyes elterelő hadművelet a jelenről, a testünről, egy trükk, amely a félelem miatt keletkezik.
Bonyi, de mégis egyszerű, kicsi, de mégis nagy, elmagyarázható, de mégsem az. Szóval ez a helyzet! :)
A nyaralásom pillanatnyilag átcsapott családlátogatásba, amit nem bánok, kacskaringós úton, de végül eljutottam oda, hogy mindenkit ismerek aki Judy életében fontos szerepet játszik, sőt, már nem függök attól, hogy Ő merre megy, mit csinál, külön is programozunk, én leginkább a családja tagjaival.
Zavarba ejtően hamar és nagy szeretettel befogadtak, a legnagyobb természetességgel vagyunk egymás társaságában. Ez adja azt az érzést, hogy olyan, mintha mindigis itt lettem volna.
A minap megnézegettem a gépemen az otthoni képeimet az utcámról, meg is mutattam az ittenieknek, akik gondolhatjatok mikor láttak annyi betont, meg akkora, annyi összenőtt házat...
Érdekes, hogy mennyire más körülmények jutottak nekik, mégis úgy tűnik, a személyes harcok, problémák, a családi szálakból adódó feszültségek ugyanazok.
Ez némi "vígasztalást" adhat, de mostmár inkább nem is úgy nevezném, hanem megértettem, hogy minden belőlünk indul.
Ha pedig tanácsolhatok valamit, akkor priorizáljuk az utazást előre, mert igen hasznos belecsöppeni egy teljesen más országba, az ottani emberek közé, nem mellesleg távol a saját környezetünktől, ilyenkor a rálátásunk is megváltozik bizonyos dolgokra.
Akit mindez annyira inspirál, hogy nyomban felkerekedik, várom a floridai Keysben! :)
Küldök Nektek egy számot, ami hangulat, zenei stílus itt megy, nekem 100%-osan átjön, bízom benne, hogy amikor hallgatjátok Ti is érzitek majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése