San Francisco és környéke egy újabb csoda hely, van felfedezni való bőven, a természetnek itt egy egészen más képét látni, mint odaát, lent, Floridában, a vizek világában. Itt szárazság van, hegyek, fenyőillat és hűvös szél.
A lányok, akik jönnek a továbbképzésre, csak gyűlnek, de nekem az jó, mert az én kis Jolly Jokerem mindenkit ismer, mindenkinek bemutat és próbálja nekem a legtöbb tapasztalatot begyűjteni.
Volt itt olyan kezelés is, amikor az összes "Guru", ha jól számoltam öten, rajtam dolgoztak. Kicsit úgy éreztem magam, mint a kísérleti nyúl az asztalon, de ezek aztán értik a dolgukat, mind tudják mit beszélnek, mindahányan több tíz éve csinálják az Integrated Awarenesst.
Itt méginkább igaz, hogy a test elmondja a sztorit, nem is kell beszélni, mert a testrészek és szervek visszajelzik, hol van a probléma, vagy a feloldandó blokk.
Annyit mondanék, hogy mikor utána kimentem a kertbe, úgy éreztem, mintha az Édenkertbe léptem volna, az összes érzékszervem a toppon volt és annyi illatot, fényt, színt éreztem, mint soha még.
Valószínűleg újraindították a gépezetet, nem tudom, csak gondolom, beolajozódtak a fogaskerekek és a munka eredménye lehet, hogy csak hónapok múlva fog kiteljesedni.
Csuda egy lények ám, egyik sem a földön jár, de csupaszív, nagy tapasztalattal rendelkező, kedves nők.
Aztán én is kivettem a részem a gyógyításból, jelen voltam és bevontak egy-két alkalommal. A magam módján próbáltam hozzájárulni és gyűjteni az infokat.
Ha bármit mondanom kellene az egészről, azt mondanám, hogy emberek, maradjuk természetesek és hagyjuk, hogy a testünk tegye a dolgát, ne akadályozzuk!
Turistàskodtam San Franciscoban. Ahogy kell, hop-on hop-off, mert csak fél napom volt az egészre.
Fantasztikus! Jaj, drága Barátaim, bárcsak meg tudnám legalább a felét mutatni annak a sok csodának, amit láttam! A Golden Gate Bridge és maga a belváros... Kicsit emlékeztetett New Yorkra, de historikusabb, hangulatosabb. Minden van, ami szem-szájnak ingere, világmárkák, olcsóságok, művészet, hippik, parkok.
Majdnem elvesztem, mert egyedül mentem, persze, Dóra a felfedező, csak éppen lemerült telefonnal, pénz nélkül kellett eljutnom a megbeszélt találkozóhelyre időre...
Egy kis izgalom azért volt, de végül minden megoldódott. Nyugi Anyu, megvagyok!
Lehet városból harapni jó nagyot, de ha éppen el akarnánk vonulni a hegyekbe, nem kell sokat mennünk, csodálatos, óriásfenyős magasságokba juthatunk.
Hadd mutassak egy házikót fenn a hegyekben, 20 percre Palo Altotol.
Ma éjjel már egy hotelszobában találtam magam, valahol másfél órára Friscotol, holnap nem tudom mi fog történni.
Judyval ilyen az élet! Nem lehet kiszámolni, készülni, mert bármelyik órában az egész terv és minden megváltozhat!
Ma még azt hittem, holnap már Los Angelesben leszek, de rosszul gondoltam.
Megtanultam mára nem aggódni a dolgok miatt, úgyis mindig alakul valahogy, inkább élvezem a welcome sütit... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése