Csoda a víz!

Annak ellenére, hogy egy tesközelből átélt medúza csípés óta eléggé tartok a csak úgy úszkálok a vízben élménytől, ma pár órát megint a vízen tölthettem, amit rettenetesen élveztem, el voltam ájulva a természet csodáitól!

...és persze attól, hogy egy szimpla hétköznap nekem mindez az élmény megadatott.

Egy elég kicsi, de annál gyorsabb hajóval mentünk ki a legcsodásabb helyekre, amit mindenképp látni kell, ide járnak a hajókák kirándultatni a turistákat is.
Cápa a mélyben, csodás kis színes halak úszkáltak mellettem, csak azok a fránya medúzák ne lettek volna, ahogy megláttam egyet, szinte ugrottam ki a vízből... :)

Ezzel a hajóval pedig repülni a víz felett, hogy a fejemet szinte leviszi a szél, próbáltam mosolyogni, mert különleges egy dolog, de inkább csak kisebb temponál sikerült!

Aztán van egy olyan rész, bent a vízben, párszáz méterre a parttól, amely egy óriási homok zátony, ott kb térdig ér a víz, elég magy területen, vicces, hogy páran kihajóznak oda székkekel és ott üldögélnek.
A hajóból szól a karibi zene, hideg italok, na, nem is mondom tovább, fantasztikus egy hely!

Judy és Melissa folyamatosan dolgoznak. Én is sok időt töltök velük, de mostanaban így még inkább a saját tempomban telnek a napjaim.

Érdekes, hogy itt az embereknek mintha kisebb lenne a privát szférája, vagy egyáltalán nincs is nekik.

Jelenleg egy kis szobában ketten kezelnek párhuzamosan, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, persze nekem egyből az jutott az eszembe, hogy ez nem túlzás? Nem akarnak a páciensek külön, intim környezetet? Azért itt mégiscsak belső dolgokról van szó.

De úgy tűnik nem zavarja őket. Még az sem, ha néha még én is bent vagyok a szobában és nézem a csajokat, hogy mit-hogyan csinálnak. Ők még beszélnek is hozzám közben. De mindenkinek oké. Furcsa. Az az érzésem, hogy otthon ez biztos nem menne így.

Mondjuk itt észrevettem, hogy nincs olyan, hogy enyém, nincs közöd hozzá, legyen az autó, bármilyen eszköz, vagy az életük dolgai, eseményei.

Én többször jöttem zavarba egy-egy dolog láttán, vagy hallatán, mint ők.

Autót, bankkártyát viheted, házba bejárhatsz, hűtőből pakolhatsz, nem csak én, de itt olyan átjáróház van, hogy még.

Nemsokára kezdődik egy 3 napos workshop, kíváncsian várom, mi fog történni. Megpróbálom majd a beszámolót részletesen megírni, hogy érezhessétek, tényleg miért is érdemes órákat a földön fekve tölteni, hogy telik el mégis úgy, mintha egy pillanat lenne.