Macilacitól Flintstonesékig

Pár órával ezelőtt még a redwoodi fák erdeiben piknikeztem és közben kognitív technikával próbáltunk megfejteni valamit magunkban, hogy hogynem még az erdő közepén is az önmegváltás a téma (imádom ezeket a csajokat).

Olyannyira kihasználtuk az időt, hogy 45 perccel az indulás előtt még nem voltam a reptéren. Sebaj, ez amerika, ahol minden megoldható, csak akarni kell és úgyis csak számomra tűnt messzinek a kb 30 km-es távolság.

Egyébként is mestere lettem az "ötpercalattpakoljössze" szituknak, de itt az öt percet értsd: ötnek! Tényleg.

Egy icipici reptérről egy mini repülővel távoztam Sonoma Countyból szélvész sebességgel és az elmúlt napok kihívásai után végre megérkeztem Los Angelesbe.

Mutatom a terminált, igen az mind az és a repcsit.

Ez pedig a Redwood Nemzeti Park, a ködös Californiában. Csodálatos, hihetetlen! Némelyik ősfa többezer éves! És ez mind 20 percre az óceántól.

Mondanom sem kell, a semmi közepén lévő bioboltban vásárolt csupa egészséges finomság volt terítéken.

Konkrétan rákerestem, hogy Macilaci nem itt lakott-e, de Ő Yellowstoneba valósi, mert az erdészek itt is ugyanolyan kalapot viselnek.

Minden napra jutott egy kis izgulni-való amig San Franciscoban és környékén voltunk. Kezdve a városnéző túrám viszontagságaival, folytatva a bizonytalansággal, hogy mikor, hogyan és mivel fogok idejutni Melissához. USA mértékkekel mérve nincs olyan messze, ez még mindig California, de azért 7 óra lett volna levezetni, bár a tervem eredetileg az volt. Jó lett volna a parton végig autókázni, mondjuk egy kabrio Mustanggal. Ez nem is volt olyan távol, de most nem úgy jött össze, talán majd egyszer.

Senkinek semmiféle hibája nem volt benne, hogy az elmúlt napok így alakultak, de nyilvánvalóan tesztelve lett amit a jelenben való könnyed létezésről tanultam nemrég.

Mondhatom, jól vizsgázott az idegrendszerem, a sok bizonytalan tényező ellenére, elég messze az ismerős, otthoni környezettől, itt, ahol majd minden ad-hoc, végülis egész jól egyben tudtam maradni, néha vettem egy nagy levegőt és csak próbáltam távol tartani magam az idegeskedéstől, aggodalomtól, tudván, hogy nem az fog előrébb vinni, vagy megoldást szolgàltatni.

Hm, Amerika, vajon próbára akarsz tenni, hogy maradok-e? Van egy rossz hírem, én nem adom fel egykönnyen... :)

A másik dolog amit megtanultam, hogy jó, ha az emberek tudják mit szeretnénk. Ki kell mondani az igényeinket. Ezt vehetjük úgy is, hogy tudni kell kérni. Pontosan, világosan, egyszerűen fogalmazni.

Kb 10 napot fogok itt tölteni Los Angeles mellett egy másik óriásfás, erdős részen, az 1000 tölgy világában. Itt is körbevesznek a fák, de közel van Hollywood, Malibu is.

A buja, trópusi, vízivilág után is értékelem a természetnek ezt a másik oldalát.

Árnyékos, hűvös, színes, de nem olyan intenzív, méltóságteljes arca ez a világnak. Itt az erdőkre gondolok.

Holnap a világosban majd meglátom a várost, bizonyosan meglesz a #286. észrevételem, illetve megállapításom is.