Ugyanis Keys 2,5 órányira délre van Miamitól. Családilag megyünk fel, Mama, Papa, férj, kutyák, mindenek. Kíváncsi vagyok és megmondom őszintén már jó lesz egy kis "várost" látni a hogyismonjam... Falu helyett.
Persze nem olyan falu, mint otthon, de igenis amerikai méretekben Keys falvak sokasága, igaz a paradicsomban.
Na, de ezt majd meglátjuk holnap.
Annyi minden történik, az én belsőm is folyamatosan viharzik, de alapvetően kiegyensúlyozottság, nyugalom és fáradhatatlan energia amit érzek.
Biztos a környezet is, de lassan beáll a rutin, hogy minden nap mikor van úszás, egy kis közös munka Judyval, turistáskodás, edzés, esti social program és alvás.
Már mondhatom, hogy otthonosan mozgok az utcákon, beugrok az autóba és elmegyek bevásárolni, fogom a cangát és eltekerek valahova... Élvezem! Mondjuk én hamar asszimilálódom, de itt az emberek kedvessége ezt még könnyebbé teszi!
Ja, amiről még akartam írni, hogy mennyire jó itt nőnek lenni!
Biztos nem azért van, mert annyit változtam, de minden nap többször kapok bókokat a férfiaktól.
(Pasik a következő sorokra fogják be a fülüket...)
Tudjátok, itt nem gondolkodnak a férfiak azon egy percig sem, hogy vadidegenül azt mondják csak úgy, hogy "milyen szép a mosolya!", vagy hogy "ma is milyen gyönyörű vagy", vagy a pasas az ABC-nél, amikor megkérdeztem, hogy még nyitva van-e, azt mondta, hogy nem tudja, de ha nincs Ő feltétlen kinyittatja nekem. Fél órával később rákérdezett, bizony sikerült-e!?
A boltban, amikor órákat nézegettem mindjárt kérdezték, hogy honnan jövök, mert gondolják az akcentusból. Mire mondom honnan, persze a srácnak van magyar Csaba barátja, de mondja, hogy nekem az és az az óra való, mert az annyira édes, mint én, persze el is akart adni, de kedélyességben nem volt hiány.
Még sorolhatnám. Ja, szóba elegyedtünk valakikkel az egyik kikötőben, mire mondom én honnan a pasi felkapja a fejét, "akkor ezért azok az édes európai szemek"...
Az csak természetes, hogy mindegyik kinyitja előre az autó ajtaját a nőnek.
Kifejezik a tetszésüket, de nincs füttyögés, meg feltűnő bámulás a kocsiból.
Szóval nem tudom, de valamit elrontottunk odahaza. Nem mondom, hogy itt nem másabb a nők szerepe. Sőt! De kérem szépen tudják ők biztosan, hogyan illenék, de mégsem teszik. Jóazúgy, elégaz!
Tovább nem is kommentálnám, csak még annyit, hogy itt a kötőszó ha nővel beszél valaki az, hogy "Madam". Ők ezt mondogatják naphosszat, a nők meg ezt hallgatják. Lehet ennek köze hozzá?
Egy csöppnyit még mondanék az étkezésről. Szuperfantasztikus, hogy a barátaim közé jöttem. Akiknek nem kell elmagyarázni, mi a chia, nem néznek furcsán, hogy kelt, vagy uborkát kérek a turmixba, nem érzem magam úgy, mintha a holdról jöttem volna amikor spenótos, avokádós, gluténmentes szendvicset csinálok magamnak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy aki nem így csinálja, vagy nem tudja mik ezek az nem jó, vagy érezze magát rosszul.
Hogy lehet az, hogy itt "falun", ennyire felvilágosultan étkeznek? Ők ennyire tudatosak, vagy ezek a dolgok találják meg őket valahogy?
Judy férje, Frank 60-on túl, minden nap aloés smoothieval kezd, amibe egy kis kókuszolaj is kerül a lenmag mellé.
Arról már nem is beszélve, hogy van képük annyira szerencsésnek lenni, hogy Keys állítólag az egész Usa friss hal-ellátmányának a 20%-át adja.
Lépten-nyomon a halászhajók, amelyről azon nyomban megvehető a friss, pucolt hal, rák, homár.
Míg ők már 10 dollárért, azaz kb 2000 forintért hozzá tudnak jutni fél kilónyi friss homárhoz, mi és mások a világon legalább 5000-t fizetünk a fagyasztottért.
Itt nincs hamburgeres, vagyis nincs rá akkora igény. Eddig az összes bio étterem, amiben voltam tele volt.
Külön poszt jár majd a teknős kórháznak, elöljáróban egy fotó.
Rajta vagyok az ügyön, hogy létrehozzak egy Picasa webalbumot, ahol szemezgethettek a csomó kép között. Remélem a napokban összejön, hacsak nem elveszek a miami shoppingolásban...
Szia, 'say hi to Ocean DR' ! Milának bejött a teknős kórház, képeket megpillantva hatalmas mosollyal mondogatta:'tek-tek-tek' :)
VálaszTörlésIvett